GasztroArc
Heimann Zoltán, szekszárdi borász, Heimann Családi Birtok
2009-09. szám / IM
A tavalyi év a Heimann család szekszárdi letelepedésének 250. évfordulójáról szólt. Nem sok borászfamília büszkélkedhet ilyen családi történettel.
H. Z.: Jó hírem van. Sok borász família büszkélkedhet ilyen családi múlttal. Esetünkben ez a 250 év tíz generációt jelent. Gondolom, kihallatszik a nevekből, hogy mi nem a Vereckei-hágó felől, hanem a Dunán Passau-Linz útvonalon, tutajon, klumpában érkeztünk. A családfát olvasva feltűnő, hogy édesanyám az első magyar név. A felmenők szerteágazó családfájában ott a Takler és a Vesztergombi név is. Ugye, ismerős szekszárdi borásznevek? Dédapámék már bort exportálnak a dualista világban. A nagyapák a szövetkezés létrehozói. Anyai nagyapám 1948-ig a város egyik, ha nem a legnagyobb borkereskedője. Édesapám nevéhez kötődik sok borászati összefogás, fejlesztés. Svábság, asszimiláció, kezdődő polgárosodás, világháborúk, hadifogságok, világválság, a szovjet és mindig a makacs újrakezdés. Tesszük a dolgunkat. Makacsul, de jókedvvel.
Hogyan zajlott a jubileumi esztendő?
H. Z.: Ezek az évek sok változást hoztak és hoznak. Tavaly voltunk 250 évesek Szekszárdon. Fiaink a 10. generáció. Idén múltam ötvenéves, és májusban ünnepeljük az ezüstlakodalmunkat. Nagy családi buli a „Szekszárd Heimannjai egyesüljetek” jegyében. „Borhozételt” internetes receptverseny, közös főzéssel a Top 12 nyertessel. Letöltöttünk 1758 palack Jubileum cuvée-t és 250 palack magnumot. A címkére ráírtuk a családfát, és ezzel kedveskedtünk, kedveskedünk barátainknak, rokonainknak. Az ünnepek között azonban dolgos hétköznapok húzódnak meg. Egy gazdasági válság közepette kell a céget sikeresen „lavírozni”. Új termékek, erőteljesebb marketing, nyitás az áruházak és az export felé. Mindeközben új kihívások szagát érezve április 1-jével eljöttem az MKB banki munkahelyemről, áruljuk solymári otthonunkat, és végleg költözünk Szekszárdra. | hirdetés
 |
|
Meglátása szerint hol tart ma a Szekszárdi Borvidék? Milyen irányban fejlődnek a borászatok? Beszélhetünk-e egységes fellépésről, összefogásról a Pannon Borrégió kapcsán?
H. Z.: A mindennapok kisvállalkozói küzdelmében békaperspektívából, a Szekszárdi Borvidék elnökeként, illetve részben pár éve hazatelepültként kicsit madártávlatból is van szerencsém látni a lehetőségeket és a változásokat. Szekszárd adottságai jók: kitűnő a talaj, izgalmas és árnyalt a rendkívül tagolt, völgyek-dombok váltogatta táj. A szőlő itt tényleg a mennyországban érzi magát. Itt önérzetes, a paraszti örökségből kinövő családi vállalkozások a jellemzően sikeresek. Egymást ismerő, egymást figyelő, segítő közösség formálódik. Időnként nehéz, mert száz ember százfelé akarna menni, és nem igazán tűr meg közös akaratot. A szerves fejlődéshez időre van szükség. Sok időre és türelemre. Hál’ istennek, a szekszárdi rendezvények, akár a Budapesti Bor- és Pezsgőfesztivál Szekszárdi Utcája, akár az idén május 28-án már másodízben megrendezésre kerülő „A Szekszárdi Bor bemutatkozik” programunk a Károlyi-palotában, vagy a szekszárdi pünkösdön megrendezésre kerülő Nyitott Pincék, a szeptember 17–20-ai Szekszárdi Szüreti Napok nagyon szépen „fémjelzik” a magas minőség felé való elkötelezettséget és annak erősödő elismertségét. Ma divatos szekszárdi bort inni, szekszárdi pincét látogatni. A Pannon Borrégió a Pécsi, Szekszárdi, Tolnai és Villányi Borvidék közös összefogása. Az elmúlt fél-egy év rengeteg munkája az alapozásról szólt. Lassan látszani kell az eredményeknek.
A minap volt szerencsém megkóstolni pincészetük csúcsborát, a Barbárt. Életem legjobb borélményei közé sorolom a különleges találkozást; dübörgő energiák, zabolátlan erő, valamiféle bársonyossággal társulva.
H. Z.: Szerintünk is zabolátlan energia, vitalitás, ugyanakkor különleges és finom illatok, ízek a háttérben. Fiatal még. Lehet, hogy friss és korai az indulás, de akkora volt a nyomás, hogy az első 3000 palackot novemberben piacra vittük, és el is adtuk. (Összesen 10 200 palack készült.) Zászlós bornak szántuk! Legszebb borainkból házasítottuk, melyek külön-külön is érdemesek lettek volna csúcsborra, de a mi álmainkban egy csúcsbor csak küvé lehet. Miért? Mert komplexebb, elvontabb, izgalmasabb, egyedibb. Lehengerlő stílusa egészen izgalmas kifinomultságot hozott a szekszárdi löszháton, melyek érdemesítették arra, hogy alapot adjon az általunk elképzelt csúcsbornak. És milyen a bor? Nagyon mély, érett szederszínű. Lomhán fordul a pohárban. A Barbár név hagyományos durva jelentéstartalmának meghökkentően ellentmondóan édes, buján fűszeres, rusztikus illatok. Gyümölcsök, de nem külön kitapinthatóan, hanem inkább mély tercier aromák. Stílusa van. A Barbár elnevezés a bartóki Allegro Barbaróból elkószálva alakult. Egy ellentmondás feszültségét hordozza. Az idegen és szokatlan nem durvát és nyerset jelent, hanem izgalmas különlegességet.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
