Figurát gyúr, rétest süt – Interjú
2008-08. szám / Kiss Péter
Györgyi Anna szakácstudománya nagyjából a tojásrántotta–főtt virsli–sült krumpli határolta „háromszögben” mozog. Odahaza. Ám a színpad egészen más. Ott minden megtörténhet.
Főleg egy szerelmi háromszögben. Például az is, hogy a nyílt színen háromféle rétest süt, amit partnerei, Bán János és Mihályfi Balázs jó étvággyal megesznek. Feltéve, ha nem ég oda. Mint tudjuk, a színház veszélyes üzem.
A Vidám Színpadon lesz február 16-án a legújabb bemutatód, A szerelmes hal című komédia. Erre mondják, már a címe is jó?
 Gy. A.: Szerintem mindenki picit felkapja rá a fejét. Annak idején a Csehov szerelmei című előadásnak Te kutyám, Olka! volt a munkacíme. Nekem az annyira tetszett.
Ezúttal is Csehov írásaiból készített színpadi adaptációt Kiss Csaba, aki az előadás rendezője, s egyben a férjed is. Hányadik közös munkátok ez?
Gy. A.: Nem tudom pontosan. Talán a tizedik.
Elárulnád, hogyan értesülsz az új feladatról? Mondjuk, a reggelinél Csaba közli, Nusi, írtam egy darabot, amelyben van számodra egy fantasztikus szerep?
Gy. A.: Nem. Mi otthon na-gyon keveset beszélünk színházról. Lefekvéskor nem azzal zsarolom őt, hogy vagy rám oszt egy főszerepet, vagy fel is út, le is út.
Legalább odahív a számítógéphez, hogy elolvasd, amit írt?
Gy. A.: Nem. Egyrészt nem értek a komputerhez, másfelől annyi tennivalóm van az egyéves kislányommal meg a nagyobbikkal – tisztába tevés, vacsorakészítés, leckeírás, különórák –, hogy éjfél körül bezuhanok az ágyba és alvás. Az olvasópróba előtt egyszer elolvastam a darabot, de semmi több. Ugyanúgy nulláról indultam, mint a többiek.
Előfordul köztetek konfliktus a próbán?
Gy. A.: Nem sűrűn, de olykor kapok kemény mondatokat a fejemre. Nem esik jól, amikor felhívják az ember figyelmét a lustaságára, hogy nem tanulta meg a szöveget, vagy az egyszerűbb utat választja.
Hogyan reagálsz rá?
Gy. A.: Megsértődöm. Kicsit remeg a szám, de mondom a magamét. Aztán összekapom magam, és rájövök, tényleg igaza volt. Nagyon sokat harcoltunk például a Veszedelmes viszonyok próbái alatt. Én máshonnan közelítettem a szerephez, mint ő.
Mit remélhet a néző a „szerelmes halacskától”? Beül, és hasát fogja a nevetéstől? | hirdetés
 |
|
Gy. A.: Nem csak a hasát fogja. Néha el is fog érzékenyülni.
Min érzékenyülünk el?
Gy. A.: Az életen. Ami úgy elsuhan, hogy nagyon oda kéne figyelni rá. A komédia felszíne alatt ott rejlik a nyomorúságunk, hazugságaink, szeren-
csétlenségünk. Mulatságosan esendőek vagyunk.
A nagy érzelmek nagy evészettel párosulnak az előadásban. A rétest te sütöd a nyílt színen. Volt már ehhez hasonló szereped?
Gy. A.: Ez az első. Ráadásul – erre nem vagyok büszke – nem tudok se sütni, se főzni. Köszönöm Németh Andreának, a Bagolyvár étterem konyhafőnökének és Simicsek Péternek, a gyöngyöspatai há-zirétes-sütõde tulajdonosának, hogy segítettek a fogások elsajátításában.
Konkrétan mi a dolgod az „emberábrázoláson” kívül?
Gy. A.: Soroljam? A tésztát kinyújtani, letenni, megtölteni, feltekerni, olajozni, megvágni, megszurkálni, aztán elkészíteni a tölteléket, majd a túróba citromot, mazsolát, tojást, cukrot keverni.
Aztán jól megenni.
Gy. A.: Csak a férfiak esznek. Én egy hosszú monológot mondok ez-
alatt. De ha nem ízlik nekik, biztos jelzik majd egy grimasszal.
A figurát is, akár a rétestésztát, teljesen újat kell gyúrnod. Ő milyen?
Gy. A.: Szonya Mamocskina? Mint minden nő, sokféle, sokszínű. Olyan „oroszos”. Meg „csehovos”. Nagy vágyam egyszer klasszikus Csehov-műben játszani. Szeretem ezeket a nőalakokat. Szonyába ketten is halálosan szerelmesek. Ő pedig nem tud választani a két férfi között. Kezdetben naiv teremtés, de aztán megtanulja a női praktikákat. Végül megöregszik, s egy ronda hárpia lesz belőle. Bizony, ahogy eltelnek az évek, az emberből olyan hangok is előtörnek, amilyeneket maga sem gondolt volna.
Úgy fogalmaztál korábban, hogy nagyobb alázattal kell lenni az élet iránt, hiszen olyan törékeny. Úgy véled, neked teljes az életed?
Gy. A.: Mi az, hogy teljes? Végzem a dolgomat. Én is rosszkedvű vagyok néha, álmos, mogorva. Küzdök, morgolódok, ez hozzátartozik az élethez. De azt csinálom az összes nehézségével együtt, amit szeretek. Ennél gyönyörűbb és változatosabb foglalkozás nincs. Egyik nap ez vagy, másik nap az. Az ember feszegetheti a saját határait. A saját örömömre teszem. Ez nekem gyógyszer. Nyolcvanévesen is színésznő akarok lenni. A magánéletemben pedig a legnagyobb szerencse, hogy van két gyönyörű, egészséges gyerekem és megtaláltam az én emberemet, akire vágytam. Ez nem hollywoodi álomszöveg. Nekem ő a támaszom, a mindenem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
