„Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?” – kérdezte Bilicsi Tivadar nagyanyáinkat idéző slágerében a kíváncsi Évi, aki sok egyéb mellett azt is tudni szerette volna, vajon mit csinál a zsiráf, ha a pincébe menet négyrét kell hajtania a nyakát.
 Vajon van nyakvasalója egy zsiráfnak? És a hód? Tényleg elpirulva szokott csókolózni a tapírral, amit a jegesmedve, a puszta protokollra hivatkozva, rosszallni szokott? Bizony, ott túl a rácson valóban egy más világ van. Egy izgalmas, sok titkot rejtő világ, melybe kívülről csak alig van bepillantásunk. Az Állatkert munkatársai ezért elhatározták, hogy egyrészt beengedik a gyerekeket a rácsok mögé, másrészt az állatokat hozzák ki onnan, hogy a leghűségesebb rajongóik közelről is megismerhessék őket. Augusztus 31-éig mindennap, reggel tíztől délután ötig félóránként tehetnek tanúbizonyságot bátorságukról és elszántságukról a csemeték, akik a látványetetések, fókatornák és varjúröptetések mellett bizony olykor be kell hogy vállaljanak egy kis kígyósimogatást, testközeli gorillarandevút vagy némi ízeltlábú-kalandot. Azt nem állítom, hogy az állatkerti légyottok során biztosan kiderül, hogy leharapja-e az oroszlán az elefánt ormányát, amikor teázni hívja, de arra egészen biztosan fény derül, hogy kopasz-e a tarvarjú, vagy hogy mond-e valamit a mosómedvének az ötórai tea fogalma.
|
vissza
vissza a lap tetejére
