Mi tagadás, a manapság moziba járó gyerekeket igen nehéz lehet zavarba hozni. Hozzászokhattak már, hogy a kortárs animációs mozikban nagyjából egyetlen állat sem elégszik meg az anyatermészet által elrendelt sorsával:
 az egerek királylányokat mentenek, a pandák kung fuznak, a patkányok meg főznek. Így aztán a lurkók bizonyára egy kicsit sem lepődnek meg azon, hogy ebben az amerikai megrendelésre készült belga csacskaságban néhány kétszárnyú próbál meg fellógni a Holdra tartó űrhajóra. Mégpedig az Apolló 11-re, amely annak idején, mint tudjuk, sikeresen el is érte úti célját. Szóval, itt van nekünk néhány – az alkotói elme által – cukinak gondolt légy, akik nem félnek nagyot álmodni: szkafanderbe bújnak és nekiveselkednek. Nagy lépés az emberiségnek, de még nagyobb a házi legyeknek. Hőseink becsületére legyen mondva: tisztességgel helyt is állnak a kaland során. Ám ez, mármint a tisztességes helytállás, sajnos a film alkotóiról már nem mondható el: a 3D-technika és a jópofa alapötlet ellenére ugyanis a Légy a Holdon felettébb gyengére sikeredett; a figurák rondák és élettelenek, a sztori úgy unalmas, ahogy van, az értékelhető poénok száma nehezen éri el a kettőt – nem beszélve arról, hogy a hidegháborús viszonyok beemelése egyenesen kínos hatást kelt egy ilyen, vélhetően a legkisebbeket célzó produkcióban. Pedig a rovarok és bogarak mikrokozmosza vicces és imádnivaló is tud lenni, ha profik álmodják a nagyvászonra – aki nem hiszi, nézze meg a Pixar stúdió 1998-as remekét, az Egy bogár életét.
Légy a Holdon
Fly Me to the Moon
Belga, szinkronizált film |
vissza
vissza a lap tetejére
