Kritika (3)
Kémnők
2009-10. szám / KG
Jean-Paul Salomé kedveli a szélesvásznú fantáziákat, a francia filmrendező kezéhez tapad Belphégornak, a Louvre fantomjának és Arséne Lupinnek, az úri mestertolvajnak a feltámasztása is.
 E két mérsékelten szórakoztató műsorszám nagyjából kijelölte Salomé helyét a piacra termelő, trendkövető mesélők között, a Kémnők című legfrissebb munkája azonban az előzőeknél komolyabb rendezői szándékokat sejtetett. Ez derült ki Salomé nyilatkozataiból is, aki széles nyilvánosság előtt azt találta mondani, hogy filmjével a második világháború női ellenállóinak, a titkos bevetések francia hősnőinek kívánt emléket állítani, akik távolról sem részesültek olyan elismerésekben, mint férfi harcostársaik. Szép szavak, a látottak alapján azonban erős a gyanúnk, hogy a tisztelgési szándéknál is erősebb késztetést jelentett egy „csajok gépfegyverrel” típusú háborús film (Tarantino kedves műfaja) elkészítése, mely mégiscsak jobban illeszkedik a fantomok és kalandorok sorába, mint egy elcsukló hangú megemlékezés. A szereplők közül persze mindenki rettenetesen komolyan veszi magát, elvégre nem kevesebb a tét, mint a normandiai partraszállás sikere, de ha létezett is olyan női kommandós egység, melynek kemény magját egy mesterlövésznő, egy kabarétáncos és egy prostituált alkották, amikor Sophie Marceau, Julie Depardieu és Marie Gillain akcióba lépnek Normandiában, az akkor is olyan, mint egy gusztusos, második világháborús divatbemutató. Az elcsábítandó gaz főnémetet Moritz Bleibtreu alakítja, aki nyilván fájlalhatta, hogy míg ő Saloménál adja a nácit, honfitársai, Til Schweiger és Daniel Brühl Quentin Tarantino hasonló terepen játszódó (de az előzetesek alapján erősen parodisztikus) Becstelen brigantykjában verik össze a bokájukat.
Kémnők
(Les femmes de l’ombre)
Francia, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező:Jean-Paul Salomé
Főszereplők: Sophie Marceau, Julie Depardieu, Marie Gillain, Moritz Bleibtreu
117 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: május 7.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
