Sem a Pnau duónak, sem a Sleepy Jackson formációnak nem sikerült az underground világhírnév fölé nőnie eddigi fennállásuk tíz, illetve tizenegy éve alatt – pedig izgalmas produkcióval szolgál mindkettő.
 A Pnau elektronikus popzenét játszik, míg a Sleepy Jackson a Brian Wilson-i hagyományt követve játékosan pszichedelikus rockmuzsikát. Mindeközben az alkalmi együttműködésnek induló Empire Of The Sun fenti együttesekben zenélő tagjai – Nick Littlemore a Pnauban, Luke Steele pedig a Sleepy Jacksonban játszik – közösen viszont azonnal meghódították a világot a föld alatt és felett egyaránt.
Az Empire Of The Sun az ezredforduló óta egyre csak izmosodó ausztrál popzenei színtér aktuális üstököse, honfitársaik közül a Cut Copy vagy a Van She világával mutat rokonságot az övék. Bár még csak alig egy éve léteznek, a két tag, Littlemore és Steele már 2006 óta ismerik egymást. Akkor dolgoztak együtt első ízben, méghozzá a Pnau az évi nagylemezén. Annyira remekül ment a közös stúdiózás és dalszerzés, hogy megegyeztek, egyszer még csinálnak együtt is valamit. Erre két évet kellett várniuk, majd 2008-ban hozzákezdtek a projekt kitalálásához. A zenekar nevét a nemrég elhunyt író, J. G. Ballard leghíresebb regényétől (amiből Steven Spielberg forgatott mozifilmet) kölcsönözték, majd megtervezték hozzá a vizuális részt is, amiben éppúgy felfedezhető a Star Wars és a Star Trek, mint az ókori Egyiptom vagy a közép- és dél-amerikai indiánkultúrák hatása, nem beszélve a kilencvenes évek goa és trance lemezeinek borítóiról. Littlemore és Steele nagyon színes és sűrű, misztikus-ezoterikus szürreálvíziót teremtettek, ami egyébként igencsak közel áll egy másik duó, az amerikai MGMT világához, bár utóbbiaké azért inkább neohippis, míg az Empire Of The Suné pedig kimondottan sci-fi-s és szándékoltan giccses. De nemcsak vizuálisan emlékeztet egymásra a két zenekar, hanem zeneileg is: a hatvanas évek pszichedelikus progresszív rockját a nyolcvanas évek újhullámos-szintipopos világával vegyítik, mindezt persze egészen friss, modern hangzásban tálalva. Ám amilyen gyorsan kiszúrhatók a hasonlóságok, ugyanilyen hamar feltűnnek a különbségek is. A legfontosabb talán az, hogy míg az MGMT-nél a progrock az alap, addig az Empire Of The Sunnál éppen fordítva van, számukra a poszt-újhullám a sorvezető, meg az olyan popzenekarok, mint az amerikai Fleetwood Mac vagy az újabbak közül a francia Phoenix.
Bár Steele és Littlemore az Empire Of The Sunt csupán alkalmi projektnek szánták, egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha a váratlan világsiker hosszabb életűvé tenné az együttműködésüket. A Walking On A Dream album a tényleg csak egy-két közepesebb pillanatát leszámítva igencsak magával ragadó slágerparádé, amit talán kár lenne egylemezesnek meghagyni. |
vissza
vissza a lap tetejére
