Mélyről jövő örömzene – Interjú
2008-07. szám / Wágner Gábor
Legújabb, Mélyen című nagylemezét nem a boltokban árulja súlyos pénzekért a Mátyás Attila Band, hanem ingyen letölthető a zenekar oldaláról. E hazánkban még pionír tettnek számító gesztus, na és az ig
Miért döntöttél úgy, hogy ingyen letölthetővé teszed az új albumot? Egy ilyen lépés nálunk nemcsak szokatlan, de a zenészek nagy része idegenkedik is a gondolattól, mert talán úgy gondolják, botor módon, hogy a lemezeladásból akarnak megélni…
M. A.: Amúgy sem túl kifizetődő manapság a lemezkiadás, s a – többnyire illegális – internetes letöltések miatt a kiadók nem akarnak már befektetni. Ezért döntöttünk úgy, hogy akkor minél több emberhez jusson el a lemez – teljesen ingyen és legálisan – a legjobb minőségben.
 Meg is lehet egyébként vásárolni? Csak mert létezik neki szép, ízléses borítója, ami viszont nem tölthető le…
M. A.: Igen, a gyűjtők és rajongók számára készítettünk – limitált példányszámban – igényes borítóval, névre szólóan dedikált, sorszámozott CD-ket.
Mire utal az album címe: Mélyen? Rosszul érzed magad, vagy egészen mélyre merülsz a dalok szövegeiben önmagadba?
M. A.: Azokra a gondolatokra, érzésekre utal, amelyek ott vannak bennem, a lelkem mélyén. Azt is jelenti, hogy nem egy felszínes dologról van szó, hanem olyan zenéről, amiben alá lehet merülni, amiben ott van a lényeg… mélyen.
Másrészt az elmúlt évek során valóban voltam olyan nehéz helyzetekben is – mélyen –, amelyek inspiráltak a lemez elkészítésében.
Kimagaslóan jól szól az album, ami minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy saját stúdióban vettétek fel, de a pontossághoz jó zenészek is kellettek. Kik a mostani zenésztársaid és mióta vannak ők veled?
M. A.: Valóban, Koltay Tomi dobos és Bense Sándor basszusgitáros remek zenészek, akikkel másfél éve játszom együtt. A velük való zenélés adta a kezdő lökést az új album elkészítéséhez. A lemez hangzása pedig elsősorban Háry Péternek köszönhető, aki a végső keverést és a mastert készítette Kecskeméten. A saját stúdiómban nagyon jó volt dolgozni, mivel nem szorított az idő és szabadon alkothattunk, kísérletezhettünk. Majdnem el is csúsztunk a határidővel...
A lemezt hallgatva felfedeztem benne jó pár zenei utalást a 80-90-es évek dark-indie zenekaraira, konkrétan a korai, Sonic Temple előtti Cultra gondolok vagy a Sisters of Mercyre. A mai napig hallgatod ezeket a zenekarokat? Mit adnak ők most neked? | hirdetés
 |
|
M. A.: Na igen… a múltat én sem tudom kitörölni magamból. Ezek a hatások valószínűleg mindig is ott lesznek a dalaimban. Mostanában nagyon sok jó zene és új csapat van, ezért már ritkábban hallgatom a régieket, de néha azért jólesik nosztalgiázni.
Egy mai 10-en, 20-on éves fiatalnak mivel ajánlanád a figyelmébe mondjuk a Mission zenekart, amely előtt felléptek majd a 18-ai A38 hajós koncerten?
M. A.: Azzal, hogy a mostani „emo” stílus gyökere ott van a zenéjükben. És hogy ők a dark-gothic rock egyik meghatározó zenekara.
A Mission előtt fellépni, gondolom, nagy megtiszteltetés lesz. Ha netán valahogy úgy jön ki a lépés, hogy négyszemközt tudsz maradni akárcsak pár percre is Wayne Husseyval, mit fogsz neki először mondani?
M. A.: Gondolom, nem fog túlzottan meghatódni, de azt mondanám neki, hogy „köszi, nagy hatással volt rám a zenétek”. Ja, és természetesen kérek majd egy közös fotót is!
Pár éve feltámasztottátok az F. O. Systemet, ám a kezdeti lelkesedésetek után mintha állna a szekér. Van jövőbeni terved a FOS-sal vagy ennyi volt?
M. A.: Nem állt le. Azért lépünk fel ezentúl is csak ilyen ritkán – kétévente –, mert szerintünk így maradhat meg egy F.O.-koncert igazán nagy eseménynek számunkra és a közönség számára is. Úgy tervezzük, hogy idén nyáron valamelyik nagy fesztiválon ismét színpadra állunk.
Az tény, hogy neked a zenélés nem a pénzről szól, amit csak becsülni lehet, hanem másról, sokkal többről. Talán kicsit közhelyes a kérdés, de meg tudnád fogalmazni, amolyan ars poeticaszerűen, hogy mégis miről?
M. A.: A zene a mindenem! Valószínűleg „függő” vagyok, de már nem bírnám ki nélküle. Ez az, ami megnyugtat, vagy éppen felpörget. Jólesik másoknak zenélni, és érezni, hogy örömet szerzek vele. Nekem fontos, hogy ne csak én, hanem mások is élvezzék és szeressék, amit csinálok. Persze az sem baj, ha ebből aztán az ember jól meg tud élni, de számomra valóban nem ez a lényeg, hanem az „élvezet” amit a zene nyújt… Mindannyiunknak!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
