Kritika (3,5)
Karl May: Winnetou
2009-11. szám
Akinek a magyar hangja annyira jellegzetesen MTV-s, mint Galambé (Galambos Péteré), annak nincs könnyű dolga, ha azt kell elhitetnie a hallgatósággal, hogy ő maga Old Shatterhand.
 Épp ezért szerencsés, hogy a Winettou-történetek első részében Old Shatterhanddá érő ifjú ekkor még a Charlie névre hallgat – mégis csak könnyebb elfogadni, hogy a mesterkélt hangsúlyok egy egyszerű, Németországból a Vadnyugatra kivándorolt házi tanító száját hagyják el, nem pedig Winettou hű társáét, a mindig és mindenben makulátlan Old Shatterhandét. Na jó, feltehetően az ifjúság nem efféle kritikai éllel hallgatja majd a sokak szerint a magyar Xantus Jánosról mintázott hős történetét, hanem, ha rajta múlik, egyhuzamban a lejátszó előtt hasalva követi végig a nyolcórás mesélést, melyet még a ránk kényszerített hangoskönyv-ártalom, azaz a többségében monoton egyenhang sem tud igazán elrontani. A kalandvágy ugyanis annyival erősebb minden kísérőjelenségnél, hogy olvassa fel akárki, ha eldurran a Henry-karabély, az bizony nagyot szól!
Hangoskönyv
Kossuth Kiadó, Mojzer Kiadó
490 perc, 2999 Ft | hirdetés
 |
|
Gyerekszáj
„Az indiánoknak sastoll van a fejükön, a ruhájuk olyan, mintha szakadt lenne, pónin lovagolnak, és tudom, hogy kellemetlen, de bölényhúst esznek. Szóval, fehér emberből csak akkor lehet indián, ha megszereti a bölényhúst.”
(Marci, 7 éves)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
