Új Budapest
Melba
2009-11. szám / DIBBUK
A frankfurti luxusautó-kiállításon érezhetjük magunkat hosszú percekig. 30 millió alatt nem áll járgány a Melba étterem előtt, többségükben német, olasz rendszámú verdák, de persze ez is csak valami adózási okosság; mindegyiket bikanyakú, tar fejű, kigyúrt magyar vállalkozó hajtja.
 Még csak nem is egy társaság, mert az – valamennyire – megnyugtató volna; minden asztalnál ez a típus foglal helyet, ez itt a trend. Nyomasztó. És akkor még nem is említettük az étterem túloldalán, a népszigeti dunai kikötőre biggyesztett luxusjachtokat. Ez itt az új Budapest, a Duna Plaza háta mögött épült szörnyűséges és lenyűgöző új városrész, a Prestige-házak lakóparkkal, ahová további monumentális lakótelepeket húznak föl éveken belül, meghökkentő négyzetméterárakon. Hogy ne legyen annyira embertelen, vékony passzázs kínálja magát a futóknak, egy-egy nyomorúságosan magányos játszótér áll búsan a semmiben. Itt élnek hát a bikanyakúak, akik nem elég kifinomultak még a Rózsadombhoz, vagy az Andrássy úthoz, de elég vastagok már ahhoz, hogy ne vidéki szülőhelyükön égessék magukat.
Ehhez képest a Melba árfekvése egyáltalán nem elrugaszkodott, az ilyen kategóriájú, nagyratörő éttermekben ennél akár vastagabban is megnyomják a ceruzát. Az étterem ízléssel berendezett, nem hivalkodó, de érezhetően drágán formatervezett belső, kicsit talán harmincas évek Amerikája hangulat, plusz a jachtok az ablakban. Ragyogóan süt a nap, kint a teraszon hunyorgunk, lágy tavaszi szellő lengedez, csodáljuk a korábban ismeretlen kiszerelésű sport BMW-ket, tökéletes délután. A levesek is pompásak, bár a tárkonyos kacsaszárnytő-leves annyira megragadta a fantáziánkat, hogy kicsit szomorkodunk, hogy csak egy előző napi menüből maradt palóclevest ajánlanak helyette. Igaz, az remek. Sűrű, decensen paprikás lé, jó minőségű hús, sok krumpli, zöldbab és egy kissé tájidegen galuska is kerül belé. A spenótleves nemkülönben ízletes, vélhetően friss spenótból készült, fokhagymás derengés, jó benne a mozzarella és a koktélparadicsom, itt azonban a sűrűség – hígság – nem korrelál a krémlevességgel, túl nagy az adag, kanalazgatva sosem fogyna el teljesen. A Melba hamburger kisebb csalódás, látványra megnyerő, de nincs benne semmi truváj, nehezen fogyasztható, ráadásul a ketchuppal keveredő édeskés mustár a régi puffancsos-csalamádés nagykörúti hamburgereket idézi. De a hozzá tálalt majonézes káposztasaláta (úgy is mint coleslaw) egész jó. A vajhal-steak jó minőségű, hangyányit kiszáradt a sütéskor, van rajta valami citrusos, savanykás íz is, de ezzel még együtt lehet élni, különösen azért, mert az erdei gombás rizottó köret szinte nagykönyvbe illően készült el. Krémes, tapadós, ress vegyes gombákkal, önmagában is jó fogás lenne. Az eperszószos túró-mousse nagyon jól illik a nyárias délutánhoz, habkönnyű, túrós-tejszínes ízfelhő, alatta kissé fanyar, epres mártás terül el. A fehér gombócok vidám jachtként ringanak a vörös vértengeren és még vitorlájuk is van egy méregzöld mentalevél képében. Piros, fehér, zöld. Új Budapest, helló!
| hirdetés
 |
|
XIII., Meder u. 9.
Főétel: 1290–4690 Ft
Kritika (4)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
