Színtan. A többségnek pár végtelenül unalmas emlékmorzsa a középiskolai rajzórák amúgy sem túl érdekfeszítő világából. Van, akinek ennél sokkal többet jelent, például a piktogramjairól ismert kortárs művésznőnek,
 Eperjesi Ágnesnek. Neki szívügye a színtan, onnan merítette jelenleg futó kiállítás-sorozatának is a címét: Színügyek. Eperjesi járatos a csöppet sem egyszerű optika mélységes bugyraiban, nemcsak a színkeverés elemi törvényeivel van tisztában, de az olyan fotós szakbarbároknak való praktikákat is ismeri, mint a mellékdenzitás. Az egyszeri tárlatlátogatónak ettől még nem kell megijednie, a Mai Manó Házban bemutatott kiállításán a kérdés könnyedebbik végét ragadta meg! Színtan békaperspektívából – ahogy az egyszeri háziasszony látja a tudomány nagy kérdéseit. Például letérdel a földre, és a szárítóból kivett vizes ruhákat úgy hajtogatja egymás mellé, hogy kijöjjön belőlük a teljes színspektrum. Vagy színfogó textildarabokat rak be a mosásba, fotón dokumentálva az elszíneződést okozó ruhahalmot. Máskor bevonja a közönséget is a munkába: egy nyitható-csukható mosógépajtóval szabályozhatjuk a falra kivetített mosógépdob pörgésének sebességét. Ha ügyesek vagyunk a tarka betűkből kirakott felirat (Mindig lesz friss szennyes) eltűnik, beleolvad a szürke szennyes tengerébe. De van még forgó light box mosást jelző, retrós emblémákkal, meg „nem vegyülő” piktogramok, óriásira nagyítva és félrenyomva. Az Artmagazin jó szívvel ajánlja a kiállítást a játékos lelkű tárlatnézőknek, akik nem félnek a hagyományos házimunkák kortárs képzőművészeti újrahasznosításától.
|
vissza
vissza a lap tetejére
