Ajánló
Giovanni Boccaccio: Dekameron
2009-14. szám
A közel 15 éves múltra visszatekintő, Vidnyánszky Attila által kárpátaljai színészekből létrehozott társulat mára a magyar színházi élet megkerülhetetlen részévé vált. Ezt bizonyítja a számtalan színházi díj és elismerés is, melyet előadásaival a rendező és színészei
 magyarországi illetve külföldi fesztiválokon nyert el. A beregszászi Illyés Gyula Színház előadásai összetéveszthetetlenül egyéni, a kifinomult és intenzív színészi játék szerves egységén alapuló esztétikát képviselnek, amely lehetőséget ad a társulatnak, hogy egymástól térben és időben igencsak messze álló történeteket jelenítsen meg sajátos ízekkel fűszerezve, mégis egy karakteresen felismerhető színházi formanyelvből építkezve.
Mindig nagy kihívás prózát színpadra alkalmazni. Ebben az esetben sincs ez másképp. Ráadásul Boccaccio Dekameronja különösen nehéz eset, hiszen egy novellagyűjteményből koherens, önálló adaptációt készíteni, mindig nehezebb, mint egy hosszabb lélegzetű elbeszélést színpadképessé tenni. A színészek minden jelenetben más és más szerepet játszanak, mindannyian narrátorok és szereplők is egyben, s bár a karakterek változnak, Trill Zsolt, Varga József és Szűcs Nelli szerepkörei általában ugyanazok maradnak.
Trill Zsolt a szeretni való dévajság és a játékos slemilség változatait fogalmazza újra minden alakításában. Varga József az ájtatos vallásosság köpönyege alá bújó, bumfordi kéjenc. Szűcs Nelli imponáló magabiztossággal alakít érett, elhanyagolt, a férj kegyeiért ácsingózó asszonyokat és fiatal, naiv lányokat egyaránt.
Városmajor
2009. június 25., 27.
www.szabadter.hu | hirdetés
 |
|
"A darab szereplői számára menekülés ez a pestisből, a realitás szörnyűségeiből. Számunkra is, akik az előadást csináljuk. Menekülés egy másik világba, a játékba, a színházi mesék világába, ahol hitünk szerint megőrizhetjük magunkat tisztának, hisz ez az egyetlen lehetőség a túlélésre."
(Vidnyánszky Attila)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
