PM Online | Korábbi cikkeink

Kicsit rátarti módon még mindig nem engednek foglalást a Klassz étteremben. A biztonság kedvéért még telefonszámot sem tüntetnek fel a honlapon, a foglalási tilalmat pedig annyira komolyan veszik, hogy még személyes fellépés ellenére sem hajlandóak akár csak a következő 40 perc erejéig

tartani számunkra egy asztalt az egyébként hét körül még üres étteremben. De nekik lesz igazuk, fél óra elteltével már elvétve sem találni ennyire zsúfolt vendéglőt Pesten. Lemondó és reménykedő arcok tűnnek fel a bejáratban, többségükben külföldiek, de magyarok is szép számmal. Aki asztalhoz jut: szerencse fia. Pedig többen féltették a szakmában a Klasszt, mikor a jól bejáratott séfcsapat legjava eligazolt, és pillanatig úgy tűnt, hogy pótlásuk lényegében megoldhatatlan. A vészharangok megkondultak, de sem a vendégkörön, sem a színvonalon nem érzékelhető semmilyen fogyatkozás. A felszolgálás határozott és professzionális, a csúcsra járatott konyha mellett bratyizni persze nem marad idő, de a sebesség és pontosság így is impresszív.
Felemelő érzés: kifinomult helyen vagyunk, igényes közönség, igényes borok. Semmi sznobizmus, semmi túlterjengés, egyszerűen csak a vendéglátás legjava. A konyha is a helyzet magaslatán, még akkor is, ha történetesen nem mindentől kell elájulni, ami elénk kerül. A pirított gombás kacsamáj-krémleves mondjuk tényleg remek, bár többszöri próbálkozás után megállapítható, hogy a műfaj nem hordoz végeredményben olyan értékeket, mint amilyen képzeteket kelt a fogás neve. Így is finom azonban, kellemes állagú, kellően koncentrált ízű, sós, mégis selymesen édeskés leves, benne kiváló minőségű gombákkal. A roston sült gomolya sem több, sem kevesebb, mint amit ebből ki lehet hozni, a hozzá tálalt vegyes zöldsaláta korrekt és tényleg vegyes. A legátütőbb jelenségnek váratlanul épp egy köret bizonyul: a vajpuhává párolt marhapofához kínált lecsó új dimenziókat nyit az egyik legáltalánosabb házi tucatétel világában. Sűrű, ress, rafinált ízkombináció, nagykondérnyit el lehetne fogyasztani belőle. Mellette a marhapofa kissé elhúzza a száját, pedig az is tisztességesen készített, legfeljebb egy-két négyzetcentiméternyi száradt ki, vesztette el nedvességtartalmát. A túrópuding esetében is a kiegészítő ananászhab lesz emlékezetes, maga a túrós rész nem különösebben ragadja meg a fantáziát. A francia almatorta is kicsit másmilyen, mint amilyennek a tökéletest képzeljük, a mellette gömbölyödő házi fagylalt viszont megállja a helyét minden összehasonlításban. Úgy látszik, ez itt ma a kiegészítők napja, a köretek, garnírungok világa, most ebben igazán erős a Klassz. De azért a többi is az, érdemes többször és sűrűn próbára tenni. Viszont helyet nem érdemes előre foglalni még egy jó ideig. Nem engedik.