PM Online | Korábbi cikkeink

A Szemtől szemben óta még több Szemtől szembent szeretnénk Michael Manntól látni, akármelyik korszak divatja szerint is öltözteti a szereplőit. A Közellenségekben a harmincas évek chicagói gengszterdivatja az úr, valamint John Dillinger legendája, melynek újraköltésében Johnny Depp, Christian Bale és Marion Cotillard játsszák a legfőbb szerepeket.

Pályájuk csúcsán járó, hollywoodi férfiszínészeknek éppúgy kijár a luxus-trailer és a privát séf, mint az, hogy Michael Mann-nal forgassanak. A zsáner (tiszteletre méltó rablók kontra tiszteletre méltó pandúrok egy cudar, a tiszteletre méltó szakembereket nem tisztelő világban) adott, a fegyveres összecsapások életszerűsége a párját ritkítja, a korszellem kihangosítva, a helyszínek – amennyire a lehetőségek engedik – autentikusak, röviden; ma Mannon keresztül vezet a legrövidebb út a filmtörténeti örökkévalóságig. Afelől semmi kétség, hogy a Közellenségek mindkét sztárja, Johnny Depp és Christian Bale is rászolgált a Mann-nal való közös munkára: a saját szakmájukban éppoly ikonikus figuráknak számítanak, mint a harmincas évek gengszterlegendáriumának általuk alakított alakjai: a bankrabló-nemzeti hős John Dillinger és az FBI kőkorszaki sztárkopója, Melvin Purvis.
Mann mintha egész pályafutása során a Fedora kalapok és Tommy Gunok körül keringett volna, de mint egy alternatív színházi ember, az otthoni ruhájukban engedte színpadra legénységét. A tettetésnek most vége, ezúttal mindenki szépen beöltözött gengszternek és nyomozónak, szervezett bűnözőnek és ruhatáros lánynak, a múzeumokból kigördültek az autócsodák és a fegyvergyűjtőkhöz is beérkeztek a rendelések. Mann-nál persze szándékoltan minden egy kicsit (nagyon) másképp van, mint a hivatalos fősodorban, ki látott már például kézi kamerázó operatőrt a puhakalaposok sűrűjében, és a géppisztolyok ropogása is inkább egy Kékfénybe oltott reality show-t idéz, mintsem a megboldogult harmincas éveket. Láthattunk-hallhattunk már hasonlókat Mann korábbi munkáiban (e tekintetben a Szemtől szemben utcai tűzharca számít abszolút etalonnak), az újdonság most legfeljebb annyi, hogy ezúttal a harmincas évek lettek bekamerázva. Amennyire azonban Mann bevonja nézőit az akciók sűrűjébe, annyira kirekeszti közönségét az intimebb szférákból; a harctéren tanúsított rendezői bátorság semmivé lesz, amint egy bajtársi összeborulást vagy egy szerelmes ágyjelenet vesznek a kamerák. Ilyenkor mintha egy másik rendező, egy szentimentális öregúr irányítaná a produkciót. Az elején valami olyasmit állítottuk, hogy a piacon kapható örökkévalóságok közül a Mann-márka a legmegbízhatóbb – a Közellenségek láttán azonban úgy tűnik, nem elég a megfelelő rendezőt kifogni, a megfelelő évtizedbe is bele kell trafálni. Mann esetében ez a kilencvenes éveket jelentette, melyek átmentése azonban csak részben – főleg akciófronton – sikerült. A Közellenségek az eposzgyártás kényszerének esett áldozatul, pedig nem sok választja el egy szimplán élvezetes gengsztermozitól. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy ami kudarc Mann-nak, az még mindig elérhetetlen távolságra van a középmezőnytől.

Közellenségek
(Public Enemies)
Amerikai, feliratos film