PM Online | Korábbi cikkeink

A Transformers-mozik kasszarengető sikerét követően minden valamirevaló producer a játékboltok polcain kezdte keresgélni jövőbeli filmjeihez a szereplőket: maga a Transformers-filmek producere is így tett,

s azonnal leszerződtette az egy polccal lejjebb sorakozó játék katonákat a Hasbro cég G. I. Joe-sorozatából. A gyártó 1964-ben rukkolt elő a hős amerikai katona kicsinyített műanyagmásával. A kis világrendőr 1964-ben, 36 centiméteresen látta meg a napvilágot, felnőttkorba azonban csak 1984-ben lépett: ekkor nyerte el ugyanis végső, 11 centiméteres kiterjedését – a heveny Star Wars-lázban égő kor akciófigura-divatjának megfelelően. Már csak egy G. I. Joe-képregény és egy G. I. Joe-rajzfilm hiányzott, hogy az egykor magányosan fellépő hős története szépen kikerekedjék, és elnyerje a maihoz hasonló formáját: a G. I. Joe márkanév alatt immár hosszú ideje nem egy katonát, hanem egy egész elitegységet kell érteni. Egy ilyen díszes társaságnak pedig méltó ellenségkép dukált; a feladat a Kobra nevű titkos szervezetre hárult, hogy kellő kihívások elé állítsa az álig felfegyverzett jófiúkat. A mozifilm szerepeinek kiosztásakor a szakemberek az ilyenkor már jól bevált sémát alkalmazták: szerződtettek egy katonásan öregedő, de Bruce Willisnél azért olcsóbban megkapható nagy nevet (Dennis Quaid) és egy befutni kész, de a kisebb amerikai államokban még kevéssé ismert fiatal arcot (Channing Tatum), a főgonosz szerepére pedig Alan Rickman kései mását, Christopher Ecclestont választották. A kisebb szerepeket jól mozgó modellekkel, harcművészeti szakértőkkel és komikus karakterszínészekkel töltötték fel, míg a költségvetés legnagyobb tételei – nagyon helyesen – a speciális effektek gyártói számára lettek elkülönítve.

G. I. Joe: A kobra árnyéka
(G. I. Joe: The Rise of Cobra)
Amerikai, szinkronizált film