Közérzet
Kisebbségben
2009-17. szám / Fáy Miklós
Az uborkaszezonban alig-alig sikerül a világnak valami idegborzolót összehoznia, ám ekkor lép a UPC, és egyik napról a másikra eltűnik a kábeltévé-kínálatból a Mezzo, a szeretett, néha azért szidott Mezzo, a komolyzenei csatorna. Hogy pontosan miért,
az csak kevesen értik, mindenesetre a csatorna helyén nem fut semmi, zsizsikes a kép, úgy látszik, még ez is jobb, mint ha Domingo énekel, vagy Klemperer vezényli a 9. szimfóniát.
Sóhajtunk. Ez a csata is elveszett. Néhány éve még visszakönyörögtük, visszatiltakoztuk a komolyzenét, kultúrára, értékekre hivatkozva – most nem fog sikerülni. A UPC biztatóan a digitális adásokat ajánlja, akinek annyira szívügye a muzsika, fizessen érte. Kicsit olyan a helyzet, mintha betegek lennénk. Ha annyira cukorbeteg vagy, vásárolj drágábban cukormentes készítményeket, ha olyan nagy a lisztérzékenységed, kínlódj, fizess, keress, majd csak találsz magadnak lisztmentes kiflit. Kisebbségben élünk, pechünk van, hogy szeretjük a zenét. Még mindig jobban jártunk, mint a képzőművészet megszállottjai, mert nekik egyáltalán nem is indult tematikus Pemzli csatorna, nincs is miért fájjon a szívük. | hirdetés
 |
|
Kisebbség vagyunk, vagy ha úgy tetszik, boldog happy few, akinek fontos vagy talán jelent is valamit egy Beethoven-szonáta. De az is lényeges lenne, hogy a kisebbségi lét veszélyeit elkerüljük. Mindenki tapasztalja, mire gondolok. Például a közlekedési kisebbségre, a kerékpárosokra. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, tény, hogy nem szennyezik a levegőt, tény az is, hogy vigyázni kell velük és rájuk, mert gyorsak és halkak, nem pöfögnek már messziről, nem nyomják a dudát, egy figyelmetlen kanyarodás az autóval, és megvan a baj. A bajban pedig mindig a biciklista sérül jobban. Veszélyeztetett kisebbség. De ez a veszélyeztetett társaság épp a veszély miatt jobban követeli meg a toleranciát, mint ahogyan gyakorolja. Tapasztalhatja bárki, aki gyalogosként tévedt már kerékpárútra: csöngetés, magyarázás, kiabálás, mutogatás. És soha nem a gyalogos ordít.
Nézem a Mezzo kapcsán a UPC-nek küldött üzeneteket, fórumokat. Finoman szólva sem a tolerancia mintalevelei. A UPC vezetői legalábbis csalók, gazemberek meg általában is „ezek”, bunkók, akiknek mindegy, akiket nem érdekel más, csak a pénz. A legrosszabb, legközhelyesebb dumákat mondjuk a legellenségesebb hangnemben, és ilyenkor csak azt nem értem: mire is vagyunk annyira büszkék magunkra? Csak mert szeretjük a klasszikus zenét? Értjük is azt, amit annyira szeretünk?
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
