Kritika (4)
Katona József: Bánk Bán – Junior – Nemzeti Színház a Szentendrei Teátrumban
2009-17. szám / Szepesi Krisztina
Szinte elpattannak az erek az alkarján, a szeme villámokat szór, a halántékán lüktet a vér. Makranczi Zalán Petúr bánja igazi forradalmár. Nem viccel. Komolyan gondolja, hogy ha feltüzeli a népet, akkor meg lehet dönteni a merániai nő hatalmát.
 Keményen áll ki az igazáért, de közben kicsit mai a lelkesedése, vagyis ha gáz van, akkor egyszerűbb vállat vonogatni. Simán ki lehetne írni a pólójára, hogy „magyar vagyok, nem turista”.
Célja érdekében vissza is hívja Bánkot országjáró körútjáról, akit Fehér Tibor naivan, a világra rácsodálkozó, csillogó szemmel formál. Még csak nem is sejti, hogy ezzel a kis sightseeing tourral félre akarták állítani. A színművészetis hallgató fiatalsága hitelesíti a bán naivitását és izgága féltékenykedését. Valódi szerepét azonban, mely szerint érkezésével egy egész ország sorsát dönti el, még nem igazán tudja megalapozni, hiszen karakterében nem látszik a hosszú út, amit az igazság átlátásáig megtett. Radnay Csilla Melindája annál kifinomultabb, érett alakítás, felcsillan benne az esendő nő, a szerető anya és a kemény hazafi egyaránt. Az előadás clownja pedig vitathatatlanul Földi Ádám, akinek Biberachja nyegle ficsúrként szövi gonosz kis terveit, hogy aztán jót röhögjön a részben általa kavart bonyodalmakon. Jelenléte végig egyszerre humorral, gúnnyal teli, miközben néha szánalmat kelt, máskor könnyedén vívja ki az ellenszenvet. Farkas Dénes Tiborca tér el talán leginkább az eredeti elképzeléstől a „junior felfogásban”. Bánkkal való kapcsolata nem domborodik ki, viszont hitelesen, csipetnyi iróniával mutat be egy ma élő, középosztályból lecsúszott, lopni kényszerülő, azért büszkeségét még így is megtartó fiatalembert.
Bánfalvi Eszter Gertrudisként képes kemény ellenfélként helytállni, tekintélyt parancsol, egyszerre tud feminin és maszkulin lenni, miközben azért végig nő marad. Mátyássy Bence Ottója pedig igazi nagyszájú lúzer. Tisztára mint az újgazdag család hülyegyereke, aki nem tudja használni hirtelen jött lehetőségeit. | hirdetés
 |
|
A puritán, csak néhány székkel megtöltött színpadon folyik az alakoskodás, ám a színpad előtti kacsaúsztatóban vihart kavarnak az érzelmek. Csábítás, struccpolitika, gyilkosság, halál. A vér pirosra színezi a medence vizét, miközben lángok csapnak fel a peremén. Endrét várja a viharverte tér és Szabó Kimmel Tamás meggyőző belépővel érkezik. Tekintélye vitathatatlan, érkezéskori naivitása azonban Bánkéhoz hasonló. Éppúgy teszi rendbe a dolgokat néhány perces jelenlétével, ahogy egy király tenné. Szőnyeg alá a kínos dolgokat, aztán lehet szónokolni, jöhet a Szózat.
Alföldi Róbert sokakkal ellentétben megértette, miről szól ma a Bánk bán, és sikerült a kevéssé szórakoztató és egyáltalán nem hibátlan műből valami igazán fontosat előhoznia. A fiatal szereplők erősítik a 21. századi tartalmat, ám éppúgy elbagatellizálják is a történéseket. Hiszen manapság csak addig tart egy sztori, amíg szólnak róla a hírek. Ha egyáltalán. Aztán lehet tovább pancsolni a langyos vízben.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
