Hangverseny
Haydn: Esz-dúr trombitaverseny
2009-18. szám / Fáy Miklós
David Blackadder és a Felvilágosodás Korának Zenekara
Augusztus végén nincs sok választása annak, aki rendes zenére és rendes előadásra vágyik: utazni kell. Nem feltétlenül Salzburgig, megállhatunk még a félút előtt. Fertődön, ez is van olyan koncert, mint az ottaniak,
 a karmester, Roger Norrington, habókos, régi ismerős, mindig élmény vele a koncert. És most Haydn a Haydn-évben, a versenyművek közül talán a legnépszerűbb, a legsikeresebb. Haydn hosszú élete versenyművekben egyáltalán nem gazdag, kísérletek, keresgélések, néha találások. Mikor már szinte letette a lantot, elköltözött Eszterházáról, idősen, a napóleoni háborúk kellős közepén kétszer is megjárta Londont, és a munkálkodásban és zsenialitásban eltöltött évtizedek után úgy érezte, hogy talán megérdemel egy kis pihenést, egy Anton Weidinger nevű trombitás föltalálta a trombitára a szelepeket. Addig a trombita csak egy hajlított cső volt, küzdelmes hangszer, ettől kezdve pedig körülbelül az, aminek ma is ismerjük. Weidinger azonban tudta azt is, hogy az újdonságokról is meg kell győzni az embereket.
1796-ban vagyunk, Mozart halálának az évében. De Mozart, ha élne, és ha ráérne, akkor se szeretné a trombita hangját, soha nem szerette, viszonylag ritkán használta a hangszert. A világ legnagyobb zeneszerzője, Haydn. Bécsben él, félig visszavonultan, de nemcsak friss a szelleme, ahogy az öregedő urakra szokás udvariasan mondani, hanem valóban érdeklődik az új iránt. Megírja tehát a trombitaversenyt, és ha nem is nagyon nagy mű, azért a harmadik tételtől most is megvidámodik az emberek szíve, ezt csinálja utána valaki.
| hirdetés
 |
|
Fertőd, Esterházy-kastély
28., péntek, 19.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
