Boci, a Petővári Csaba által rajzfigurává álmodott tehénke egy nap arra ébredt, hogy a tejes sajtárból, amiből Julika minden reggel meg szokta tölteni a bocik cuclisüvegét, eltűnt a tej.
 Mivel addigi, rövidke élete viszonylagos békességben és zavartalanságban telt, ez volt a lehető legnagyobb rejtély, amit néhány napos kis buksijával el tudott képzelni, ám mivel kemény fából faragták, nem bőgni kezdett, hanem azon mód felcsapott Sherlock Holmesnak, és az eltűnt tejecske nyomába indult. Persze, miután jó néhány percig hiába kereste, és még a szemtelen macskától is kapott egy tisztességes fejmosást, nem bírta tovább, és elpityeredett. Bánatából csak Maszataka, az udvar kelekótya pulija tudta kizökkenteni, aki olyan helyekre is elvezette a kis bocit, ahová magától biztosan soha nem merte volna bedugni a szarvacskáit. Miközben a cimborák az éléskamrából kiszüremlő illatfelhők által elcsábulva a tej további „keresésére” indulnak, a gyerekek a bocival együtt megtudhatják, miért kell aludnia a tejnek, miből lesz a tejföl, s hogy hogyan készül a sajt, a gyümölcsjoghurt, illetve a fagylalt. Persze, senki ne tekintse Gyárfás Endre meséjét amolyan tejipari oktatókönyvfélének, ez borzalmasan hangzana, ekképpen erről szó nincs. A lényeg a számtalan kaland, a tanulás csak mellékes. Így van ezzel boci is, aki ugyan ámulva hallgatja a tejtörténetet, a végén mégis csupán egyetlen hosszúra nyúlt búúúúval summázza a tanultakat, ami boci nyelven annyit tesz, „jó-jó, de azért a nyers tej sem rossz…”
Lurkó Könyvek sorozat
Medicina Kiadó
36 oldal, 1750 Ft |
vissza
vissza a lap tetejére
