Jegyzet
Három nap falun
2009-18. szám / Szepesi Krisztina
Dohányzik, körülnéz, vár. A ligetben, mintha csak odatévedt volna, úgy üldögél a színpadon Vallai Péter, s várja, hogy megteljenek közönséggel a fenyők övezte fapadsorok. Olyan természetes az egész, ahogy körülvesz a természet, és Vallai belekezd egy monológba.
 A TI.ESZ.I avagy egy háromnapos vízihulla csodálatos élete című önálló estjét adja elő az Andocsi Művészeti Napokon, mely Cserje Zsuzsa szervezésében már harmadik éve viszi el a színházat, zenét és iparművészetet a Balaton környéki falu lakóinak. A falubeliek pedig isszák Vallai szavait akkor is, ha néhányan nemigen jutottak még el színházba, nem ismerik Kafkát vagy épp Petri György írásait. A művész még Krasznahorkai nehézkesen értelmezhető szövegébe is belevág, majd megmosolyogva az egészen abszurd helyzetet és azt, hogy helyenként még ő maga sem érti, mit akar a szerző, többször megszakítja a felolvasást egy-egy keresetlen poénnal, mely láthatóan oldja a hangulatot. Aztán sietve közli, azért választotta be ezt a részletet, mert van benne vízihulla, és ettől hirtelen minden megvilágosodik. Humora, ironikus hangvétele és természetes jelenléte betölti a ligetet, és kétség sem fér hozzá, hogy utat talál a nem túl rutinos színháznézőkhöz. És így van ez Gál Tamással is, aki A nagyidai cigányok című Arany János-mű színpadi változatával érkezett Bodonyi András hegedűjátékával megsegítve. Gál már a tavalyi fesztiválon is rajongókat szerzett magának a Hogyan ettem kutyát? című, egyszemélyes produkciójával, most pedig már sanszos, hogy fanklubot alapít néhány andocsi fesztiválozó, hiszen olyan végtelenül közvetlen stílusban, humortól túlcsordulva meséli el Csóri vajda hőstetteit, hogy az ember észrevétlenül a pad alatt találja magát a nevetéstől.
Még egy Pergolesi-opera sem akad meg a nézők torkán, de hát miért is kellene, hogy így történjen, hiszen a Házasság olasz módra Cserje Zsuzsa átdolgozásában és rendezésében bájosan szórakoztató mai történetté változatja az amúgy réges-régi, szerelmesen civódó históriát, így láthatunk a színpadon mókázni munkamániás üzletembert, trükkös exkurvát és szótlan maffiavezért is. Sőt, a lelkes közönség az andocsi templomban is érdeklődéssel hallgatta a 12 éves Rada Ruitert, ahogyan orgonán játszik, és a törökbálinti Cantabile kórus is különlegesen misztikus hangulatot csempészett a padsorok közé. | hirdetés
 |
|
A lényeg tehát, hogy a művészet mindenkihez szólhat, és mielőtt bárki is kételkedni kezdene, az andocsi fesztivál az élő bizonyíték rá, hogy nem csak a nagyvárosi vájt fülűeknek való. Mert lehet a menü akár marionettjáték, jazzel ízesített világzene, opera vagy éppen mese a három kismalacról, a művészet képes utat törni bármilyen közönség felé.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
