„Történetet csak névvel és címmel” – mondta állítólag minden egyes alkalommal a neves művész – Rohonczy Jenő néven jelenik meg a kötetben –, amikor konkrét név nélkül kezdtek bele a történetmesélésbe. Az, hogy Maya kicsoda, nem kétséges, hiszen a borítófotó homályából Hernádi Judit alakja dereng elő.
 Maya alakjában Hernádi (magán- és szakmai) élete bontakozik ki a könyv lapjain, Verebes alteregójának, Pók Ivánnak párhuzamos gondolataival, eseményeivel. A harmadik szál fikció: a több mint fél évszázaddal ezelőtti színházi világ megidézése, a szerző eljátszik a gondolattal, mi lett volna, ha Maya azokban a legendás időkben koptatja a Nagy(Víg)színház deszkáit. Mert a könyvben a Víget Nagyszínháznak hívják, a Művészt ABC-nek, X-et Y-nak. Miközben olvastam a könyvet, próbáltam rájönni, vajon „név és cím” nélkül is éppolyan érdekfeszítő-e Maya története. Azé a színésznőé, akit Verebes elfogultan szeret, mert Hernádi-Maya végtelenül öntörvényű ember, aki senkit sem hagy hidegen. Verebes megpróbálja feltérképezni Maya szakmai és magánéletének sarkalatos pontjait, válaszokat keres (és sokszor talál) a miértekre, megszólalnak Maya barátai, szerelmei, pályatársai. Meglehet, így is megismerhetjük a vibrálóan izgalmas személyiséget, valamint a társadalmat gyönyörűen leképező színházi hierarchia mocskos játékait, névvel, címmel izgalmasabb lett volna. Vagy az már bulvár?
Ulpius-ház Könyvkiadó
416 oldal, 3499 Ft
Kritika (4) |
vissza
vissza a lap tetejére
