Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Jens Lapidus
Instant dohány
2009-18. szám / WG

Az utóbbi időben megjelent skandináv krimik némelyikére már rásütöttem a bélyeget, hogy „ez a legjobb”, de most mindent visszavonnék. Nagyon jó az összes skandináv bűnregény, ami a kezem ügyébe került, mégis azt kell mondjam, hogy a civilben alvilági figurák védőjeként dolgozó Jens Lapidusé a pálma.
A vaskos kötet borítóján a túlzásokra igencsak hajlamos Réz András ajánlása olvasható, ami úgy ér véget, hogy „egyetlen nekifutásra olvastam el”. A kijelentést nem cáfolnám. Én ugyan nem egyben dolgoztam fel a regényt, de nagyon nehéz volt – már-már fizikai fáj­da­lom­mal járt – félretenni, ha munka vagy egyéb kötelességek szólítottak el az olvasástól. A cselekmény három párhuzamos szálon fut: adva van egy börtönből frissen meglépett, bosszúra éhes, chilei szár­ma­zá­sú kokaindíler, egy, a dél­szláv háború poklát megjárt, középkorú, agyon­gyúrt, szerb gengszter középvezető, aki nehezen viseli a mel­lő­zött­sé­get, és egy svéd egyetemista, aki szupergazdag és szupersznob barátai előtt szégyelli proli gyökereit, az érvényesülés és azonosulás érdekében pedig bármire képes. Egy jó darabig csak kerülgeti egymást a három szál, néha egymásba akadnak, aztán elengedik egy­mást, végül egyetlenegyszer összegabalyodnak, de akkor már senki és semmi sem menti meg főhőseinket – mindenki elnyeri méltó büntetését. Vagy jutalmát. Lapidus legfőbb erénye – izgalmas és hidegrázós hitelessége mellett –, hogy bár szereplői bűnözők, nem ítélkezik felettük. Épp ezért mi, olvasók sem mondjuk rájuk, hogy rossz emberek, csak egynémely cselekedetükkel nem értünk egyet. De ezt mindenki mással is így érezzük.

Park Könyvkiadó
480 oldal, 3900 Ft
Kritika (5)
hirdetés






vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor