PM Online | Korábbi cikkeink

Nem lehet könnyű Ridley Scott öccsének lenni – kérdezzék csak meg az ugyancsak rendezőként ténykedő Tony Scottot, aki 65 éves létére mindmáig (az idén 72 éves) Ridley árnyékában kullog.

Míg a báty évtizedenként legalább egy emlékezetes filmet fel tudott mutatni (’70: A nyolcadik utas a halál; ’80: Szárnyas fejvadász, ’90: Thelma és Louis, ’00: Gladiátor), addig Tony kénytelen volt beérni jól megcsinált, de sekélyes popcorn-mozikkal. Persze szeretjük a jó kommerszet, csakhogy Tonyn a ’90-es évek közepétől oly mértékben erőt vett a videoklipes esztétika, a sárga szűrőzés, a gyors vágások és a minél hosszabb játékidő kényszere, hogy újabb, az öniróniát teljes mértékben nélkülöző mozijai már inkább kínosak, mintsem szórakoztatóak. Az egyenesen nézhetetlenre vágott Domino és a rendkívül buta alapszituációra építő Deja Vu után a Hajsza a föld alatt bűne szimplán annyi, hogy az egész, úgy ahogy van, csapnivaló. Noha John Godey regényét már korábban kétszer is feldolgozták (az 1974-es, Walter Matthau főszereplésével készült mozi igazi remekmű), Brian Helgeland forgatókönyvíró átdolgozását látva azonban nehezen érthető, mi szükség volt erre a legújabb nekiveselkedésre. A viszonylag kevés helyszínen játszódó filmben a dialógusoknak kéne megteremteniük a feszültséget, ám ez sehogy sem sikerül. John Travolta és csapata a nagy váltságdíj reményében eltérít egy utasokkal megpakolt, New York-i metrót, s a túszszedő Denzel Washingtonnal tartja a központból a kapcsolatot – utóbbi a helyi BKV mindenre kiképzett szuperembereként előbb túsztárgyalóvá, majd igazságosztóvá avanzsál. Hogy a két fülbevalóval felékszerezett színész összecsapásából ki kerül ki győztesen, az talán nem meglepetés – az már annál inkább, amit a (papírforma szerint) újra csúcson lévő Travolta színjátszás címén művel.

Hajsza a föld alatt
The Taking of Pelham 1 2 3
Amerikai, feliratos film