Böszörményi Gyula
Emberke színe
2009-19. szám
A mesében Ég Atyácska és Hold Anyóka a világmindenség megalkotása után az emberek teremtésével bajlódnak: sárból testet gyúrnak nekik, plántálnak rá némi hajat, a férfi szakállt, a nő pedig ragyogó szempárt kap. A bökkenő csak az,
 hogyha így, egyformán hagyják őket, ugyanolyan színűn, ugyanolyan termettel, folyton összekeverik majd a férfit a nővel, az egyiket a másikkal. Honnan tudják majd, melyik szorul segítségre, s melyiket kell szidni, ha úgy hozza az élet? Miből derül ki, melyik jött délről, melyik északról, melyik a hegyekből, melyik a sivatagból? Ráadásul a szemük is hamar belefárad, ha állandóan csak ezeket az ide-oda szaladgáló penész fehér emberkéket kell keresgélniük. Döntésre jutottak: Ég Atyácska fogott egy festékes tégelyt, egy ecsetet, s már majdnem kezdte is tiritarkára festeni kis teremtményeit, amikor is a bölcs Hold Anyó megállította. Nem mondom, Ég Atyácska arca kissé elfelhősödött, hogy akkor most mi legyen, s már-már azt fontolgatta, hogy ha se fehér, se tarka nem lehet az ember, akkor inkább meg se teremtődjön, ám egy isteni szikra nyomán újra fény gyúlt az égen, s a pemzli szinte magától mázolni kezdett. Ég Atyácska halovány rózsaszínű és barna emberkéket, Hold Anyó pedig sárgás árnyalatú, ébenfekete és bronzvörös kis teremtményeket festett. S hogy mi lesz, ha a rózsaszín nem tiszteli majd a rézbőrű mérhetetlen tudását, az ébenfekete nem tekint testvérként a barnára, a sárga pedig… A kedves égi pár majd villámmal, földrengéssel és háztetőtépő viharokkal hozza tudomásukra, hogy tévednek. Kedves szöveg, mókás, Agócs Írisz-féle rajzok és sok-sok elgondolkodtató égi szösszenet, melyet talán a 4-5 évesek értenek leginkább.
| hirdetés
 |
|
Csimota Könyvkiadó
22 oldal, 2200 Ft
Kritika (4,5)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
