PM Online | Korábbi cikkeink

Az első mondattal sikerül belegázolni a szó szerint minden hájjal megkent felszolgáló lelkébe, úgyhogy úgy érezzük, az egész este vagy büntetésben leszünk, vagy meg kell próbálnunk nagyon jól viselkedni, hogy kiengeszteljük.

Szerencsére rosszak a megérzéseink, emberünk nagyon hamar megenyhül, teljes a béke; minden adott a kellemesen elköltött vacsorához. Jó itt Budakeszin. Szép, hangulatos a kert, valahonnan még egy cigányzenekar is előkerül, ismert magyar nótákat játszanak az ünneplő asztalnál ülők örömére. Az étlap is jól összeállított, annyira sok befutó volna rajta, hogy kifejezetten nehézkes a választás. Később kiderül, hogy szinte nem is lehetett volna hibázni. A Jókai-bableves például az egyik legjobb, amit ebben a műfajban kóstoltam, talán a Bándi csárdáé vetekszik még vele, tán egy orrhosszal nyerne is, de ez a lé is különleges. Sűrű, ízes, sokféle belső tartalommal, decens mennyiségű tejföllel; pont tökéletes. (Kis hiba, hogy a fent megsértett felszolgálón kívül az összes többinek fogalma sincs, hogy ki mit kap, össze-vissza helyezik el a tányérokat, kenyeret, Erős Pistát, ráadásul az utat megkönnyítendő, különböző asztalokhoz tartozó fogásokat visznek ki egy úttal.)
Leleményes fogás a hideg előételként ajánlott füstölt pisztráng, amelyet kapros-joghurtos salátával fogyasztunk el, ugyancsak nagy lelkesedéssel. A hideg meggyleves tejszínhab-koronával érkezik, íze ismét csak a legjobbakkal vetekszik, csakúgy, mint a gusztusosan tálalt padlizsánkrémé, amely nem esik a jellegtelenség hibájába¸ karakteres, friss, még az állaga is összeszedettebb, mint plöttyedt névrokonaié. A konyha eddig hibapontmentes, ráadásul a ropogós libacomb is minőségi, szakszerűen elkészített, és a hozzá kötelező elemként tálalt párolt lilakáposztában és pirított burgonyában sem találni kivetnivalót. A bablevestől eltérően lazacból már nem volna benne a top 10-ben a Gesztenyéskert konyhája, de ez is vállalható, színvonalas étel, csupán nem rejtegeti magában mindazt az izgalmat, és szaftot, amitől más helyeken még nagyobb élvezettel fogyasztjuk a lazac-steaket. A kakaspörkölt az este leggyengébb darabja, de még ez is magas élvezeti értékkel bír. Egy kakas persze a tyúkok mellett alaposan ki tud szúrni bárki mással is; mindent elkövet, hogy senkinek se fájjon rá különösebben a foga: kiszárad, rágós marad, nem szívja magába az ízeket, és minden egyéb bosszút kitervel a szakácsművészet ellen. Ebben az esetben is komoly részsikereket arat a rusztikusan feltálalt egyed, de a sűrűre koncentrálódott, vörös mártás sóssága dacára jól elleplezi a fenti hiányosságokat, ráadásul a köretként tálalt, pörcös, nagyszerű túrós csusza végképp megmenti a helyzetet.
A főételek leszedése után a személyzet számára sajnos elveszítjük vonzó mivoltunkat, a következő negyedórában nem történik semmi, pedig ekkor még elszántak vagyunk a desszertvonal felderítésére. Lehet, hogy közeleg a záróra, vagy a kezdeti rossz indítást most bosszulják meg, mindenesetre húsz perc után az édességről lemondva inkább a számlát választjuk. Ami nem is annyira vészes, elégedetten és a desszerten megnyert kalóriadózissal karcsúbban távozunk. Az a bableves nagyon rendben volt.