PM Online | Korábbi cikkeink

Egy novelláskötet és két gyermekverskötet után jelent meg újra „felnőtt” verskötete Tóth Krisztinának, a Magas labda. Világában a hétköznapok tárgyai szervesen épülnek bele a tájba,

szövegeiben a modern élet szavai, a csavarhúzók, az IKEA, az Auchan, a számítógép szótára éppolyan mágikus erővel bírnak, mint a legrégibb irodalmi hagyományok, a zsoltárok vagy a halotti beszéd elemei. A használt magyar irodalmi hagyomány közvetlen előszámlálásának bravúrja (Hála-változat) mellett a kötet többi verse is természetesen simul és épül bele abba a tájba, amit Arany, Babits, Ady, Weöres, József Attila vagy Nemes Nagy Ágnes teremtett. A versek sokszor játszanak a készen kapott formákkal, így lesz a népdalokból csengőhang, a Születésnapomra formájára üdvözlet a Futrinka utcából, így kerül Shakespeare 75. szonettjébe a tépőzárak agresszivitása. A kötet alapszíne mégsem a játékos csillogás, sokkal inkább az éjszakai, álombeli fényjáték, esős úttest. Tóth Krisztina egészen közelről néz, óvatos, gyengéd figyelemmel mindent. A tájat, az állatokat, a tűleveleket, az elhagyott cipőt, a szem bogarát, a holdat, egy halott körmét; így beszél a saját testéről, az anyaságról, a szülőkről, a féltékenységről, a halálról, a másikról és még inkább a másik, egy másik hiányáról.