Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Marcel Ruijters
2008-20. szám / Köves Gábor

Marcel Ruijters lesz a 4. Magyar Képregényfesztivál külföldi díszvendége, akinek munkáiból kiállítás is nyílik a Gödörben. A holland képregény-szerzővel többek között a fesztiválra megjelenő Pokoli színjáték című munkájáról, a pokol bugyrairól és a punk-mozgalomról beszélgettünk.

Legfrissebb munkád, a Dante Isteni színjátékát, azon belül is a Pokol című részt fel- illetve átdolgozó Pokoli színjáték bekerült a legjobb holland képregény díjának 2008-as jelöltjei közé. Létezik egy különálló, a nemzetközi fősodortól elütő holland képregény-iskola?
M. R.: A holland képregények többsége az ún. clear-line iskolát (kidolgozott háttér, sematikus karakterábrázolás – a szerk.) követi, és főleg a francia-belga vonulatba illeszkedik. Ebbe a francia-belga képletbe azért némi angolszász-hatás is keveredett, amennyiben a humor nem annyira a helyzetkomikumból, mint inkább a szövegből táplálkozik. Ma már azonban jóval szerteágazóbb ez a művészeti ág is, mint amilyen húsz-harminc évvel ezelőtt volt. Lehet, hogy kívülállónak kell ahhoz lenni, hogy a kifejezetten holland sajátosságokat észrevegye az ember. Mindenesetre, aki a holland képregény iránt érdeklődik, sok mindent találhat a www.lambiek.net című oldalon.

Első képregényeidet saját kiadásban jelentetted meg. A kiadók visszautasítása miatt kényszerültél erre a lépésre?
M. R.: Igen, ez volt az egyik oka, de a totális szabadságot hirdető punk-mozgalomhoz is jól illett ez a lépés. 1987-től kezdve több könyvemet is fénymásolatban adtam ki, boltról boltra jártam velük, de idővel elegem lett abból, hogy gyakorlatilag éhbérért kellett gürcölnöm. Végül átruháztam a készletemet egy profi terjesztőnek, amely kapcsolatban állt a jelenlegi kiadómmal. A magánkiadással 2003-ban hagytam fel teljesen, részben azért is, mert valahogy kikoptak mellőlem az alkotótársak: többségük abbahagyta teljesen, vagy szóló-projectbe kezdett. (Az alkotóközösség tagjainak munkái ezen az oldalon láthatók: www.lost-comics-tribe.com – a szerk.)

A punk-mozgalom kihatott a stílusodra is?
M. R.: Annyiban talán, hogy mint mindenkinek, nekem is az ötvenes vagy még az azt megelőző évek nagy öregje, Basil Wolverton volt a követendő példa. De nem voltam punkrocker, ha ezt kérdezed, nálam inkább a Kraftwerk, a Skinny Puppy és társaik működtek.

Ki az, akinek a munkássága a mai napig meghatározó a számodra?
M. R.: Hosszú felsorolás lenne… Nyolcéves voltam, amikor felfedeztem Benito Jacovittit, az ő hatása például a mai napig is érződik a munkáimon.

A kritikusok melyik műfaji skatulyába sorolnak?
M. R.: Az „undergound” kategóriába, de ez a megjelölés ma már az égvilágon semmit sem jelent, legfeljebb annyit, hogy valami nem része a fősodornak. Az azonban, amit ma fősodornak hívunk, egy rendkívül szűk szelete csupán a képregény-piacnak, ezért a többségre – anélkül, hogy ez bármit is elmondana az adott műről – simán rá lehet aggatni az „alternatív” vagy „underground” címkét.

Mi volt a legfurcsább felkérés, amit képregény-rajzolóként kaptál?
M. R.: A legfurcsább kétségkívül az volt, amikor egy fickó felhívott és „nagy pénzeket” ígért a PFSZ (Palesztin Felszabadítási Szervezet – a szerk.) egyik propagandaanyagának illusztrálásáért.

hirdetés

Képregény-kritikusként hogyan látod, milyen trendek jellemzik ma a képregény-világot?
M. R.: Szűkülő piac, egyre több graphic novel, rengeteg manga, naponta megjelenő rövidek. A manga-hullámnak köszönhetően egyre több lány olvas képregényeket. Sokan készítenek néhány kockás újságkarikatúrát, mert az illusztrálás mellett ezzel lehet még pénzt keresni. Ami viszont örömteli fejlemény, hogy ha lassan is, de egyre többet foglalkoznak a médiában a képregényekkel. Épp ideje volt már.

Egymást érik a képregényekből készült, hollywoodi szuperprodukciók. Ezekről mi a véleményed?
M. R.: Az, hogy nem érdekelnek. Sem a szuperhősös képregények, sem a belőlük készült mozifilmek. Nekem az olyan filmek tetszenek, mint a Ghost World (nálunk Tétova tinédzserek címmel jelent meg DVD-n – a szerk.) és a Free Jimmy, ami egy norvég produkció. De tény, hogy hihetetlen mértékben elszaporodtak a filmadaptációk. Az ember azt remélné, hogy ezek ráirányítják a figyelmet magára a forrásmunkákra, de nekem nem úgy tűnik, hogy a képregénypiac sokat profitálna ebből.

A tervezett munkáid között szerepel egy képregény, ami a web-site-odon leírtak szerint a Harmadik Birodalom ezoterikus gyökereiről fog szólni. Meglehetősen bizarrul hangzik.
M. R.: Erről még nem nagyon tudok mit mondani, még csak ötletszinten létezik, idő kell, hogy összeálljon.

Rotterdamban készül a Zone 5300 című magazin, aminek a szerkesztője vagy.
M. R.: Havi lapként kezdtük 1994-ben, de már egy ideje háromhavonta jelenünk meg. Sokat fejlődtünk kinézetben, és a színes oldalak számát is növeltük. Sok mindenről írunk, irodalomról, zenéről, filmről, politikáról és képzőművészetről, de a lap 60%-a a képregényeké. Számos nagynevű külföldi szerző megjelent már nálunk, többek között Daniel Clowes, Jim Woodring, Guillaume Bouzard és Julie Doucet, de főleg holland és flamand szerzőkkel dolgozunk. Van egy website-unk is; a www.zone5300.nl

Dante Poklában hová kerülnének a képregény-rajzolók?
M. R.: Én valószínűleg a hetedik körbe kerülnék, az istenkáromlók közé.

És azok, akik még mindig nem hajlandók elfogadni, hogy a képregény önálló művészeti ággá nőtte ki magát?
M. R.: Hova máshová, mint a nyolcadik kör hatodik bugyrába, a képmutatók közé!



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor