Interjú
Elvitte a szerencse a forgatókönyvet
2008-20. szám / Donáth Mirjam
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három ivócimbora. Kolozsvári törzskocsmájukban Lali, a nagy kalapos, hosszú bajszú bádogos pár kupicáért cserébe cigány nyelvleckét adott a szomjazóknak. Ahol felszolgálnak teát, kávét, ott mindig akad ingyen citrom, cukor és persze víz.
 Ebből kavart a néprajz szakon végzett, hórihorgas Lóri magának limonádét. Robi pedig, aki a kolozsvári líceum fizikus laboránsából lett filmrendező, a lomtalanításból élőkről készült dokumentumfilmet forgatni, de azok nem vették szívesen a kamera jelenlétét. Valahogy így történt, hogy Lali és Lóri elvállalta, hogy színésznek állnak Robi filmjébe. Lakatos Róbert Bahrtalo! Jó szerencsét! című filmjét a héten mutatják be a mozik. A rendezővel beszélgettünk.
Hogyan lett a lomtalanításról szóló dokumentumfilmből egész estés játékfilm?
L. R.: Lalival és Lórival elsőként egy szituációs dokumentumfilmet forgattam le egy osztrák filmes cég nemzetközi sorozatához. A 25 perces film a magyar-osztrák határon folyó lomtalanító üzletekről, a 2004-es EU-csatlakozás előtti határ menti állapotokról szólt. Valós szereplők hiányában úgy döntöttem, két kívülállót dobok a mélyvízbe: Lalit és Lórit vittem különböző helyzetekbe, amit akár maguktól is megélhettek volna. Azután Lóri Egyiptomba ment idegenvezetőnek, és sorra hívta ki a barátokat látogatóba, és felvetette, filmezni kellene Lalit, amikor kimegy hozzá. Ekkor jöttem rá, hogy talán több is van a témában, és hogy érdemes lenne játékfilmesebben megközelíteni.
Mi adta a történet ívét a lomtalanítás után?
L. R.: Lóri összebarátkozott egy gazdag arabbal – a filmbeli Sheriffel – és megtudta, hogy egy farkaskutyakölyökre vágyik. Kérte Lalit, hogy hozzon magával egy kutyát, és remélte, hogy cserébe forgathatunk majd a Sheriff piramisok melletti kávézójában, ami így is történt. Az újravágott dokumentum anyaggal és az egyiptomi kalanddal együtt állt össze a Bahrtalo!.
Ami annyit tesz Jó szerencsét!, a gáborcigányok köszönnek így el. A Bahrtalo! road-movie, amelyben két simlis figura jártában-keltében veri át a jó népet.
L. R.: Próbálja átverni. Merthogy nem igazán szokott nekik sikerülni. Vicces filmet akartam a kezdetektől fogva, olyat, ami könnyedén szól komolyabb dolgokról. Lali és Lóri önmagukat adják, persze rá is játszanak. A jelenetek előtt külön-külön félrehívtam őket, elmondtam, mi az álláspont, amit adott helyzetben képviselnek, és hova szeretnék eljutni. Az improvizált dialógusokban azután már egymásnak adogatták a labdákat. Folyamatos játék volt az egész forgatás. | hirdetés
 |
|
Írtál azért forgatókönyvet?
L. R.: Írtam, de semmi sem tudott úgy alakulni, ahogy a forgatókönyvben kigondoltam. Egyiptomban csak érkezésünk napján derült ki, hogy nem engednek be kutyát a hotelbe, így amíg a stáb lecuccolt, én vigyáztam kint a kicsi kutyára. Kicsi kutya örömében, hogy a repülést és taxizást követően kiszabadulhatott végre a ketrecéből, azonnal megtisztelte egy csomaggal a hotel bejáratát. Nálam meg nem volt egyéb, mint a forgatókönyv, mit tehettem? Feltakarítottam vele a szerencsét. Attól kezdve nem volt forgatókönyv.
Most utólag mégis papírra vetik egy részét, hiszen Lali és Lóri párbeszédei képregény formában is megjelennek. Lektorálják a főszereplők Dési András és Mórai Gábor szövegeit?
L. R.: Nem, a szereplők ebbe nem szólnak bele. A szerzők igyekeznek visszaadni Lali és Lóri egyéniségét, de a képregényhősök szövegei kicsit „pannonosítva”, azaz magyarítva lettek a közérthetőség kedvéért. A képregények egy része utal a filmre, még ha nem is egy az egyben másolja a Bahrtalo! jeleneteit. A történetek másik fele teljes kitaláció.
Esztergomban a Bahrtalo! filmszemle-vetítése után egy termetes ember lépett hozzád a közönségből, hogy megköszönje, hogy humoros módon mutattad be a cigány sors nehéz küzdelmét, és hogy magára ismerhetett a filmben. Számodra miről szól a film?
L. R.: A valós barátságról. Mert ugye könnyű barátnak lenni, akkor, amikor a másik mindig úgy viselkedik veled, ahogyan elvárnád, de az élet nem ilyen. Sokszor túl kell tenned magad azokon a negatív érzéseken, amelyeket a legjobb barátaid okoznak – persze, ha azt akarod, hogy egyáltalán legyenek barátaid.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
