PM Online | Korábbi cikkeink

Edna Mazya jelentősen magyarított, mai magyar tinédzserek szavajárásával és nyári poénjaival feldúsított anyaga valójában nem is darab, hanem témafelvetés. Vitaindító beszéd, ami kerek egésszé csak akkor válhat, ha megvalósul az előadás utáni beszélgetés a célközönséggel.

Ugyanis az eredeti darabbal ellentétben itt nincs végkifejlet. Talán azért, hogy a diákok, akikhez majd elviszi a produkciót a KoMa, maguk fejezzék be a sztorit, ők hozzanak ítéletet. Vagyis valódi drámai helyzet csak akkor teremtődhet meg, ha egy, az előadásban szereplőkhöz hasonló fiatal a látottak alapján véleményt alkot. Eldönti, erőszak történt-e, vagy a lány provokálta-e a későbbi, nem kívánt aktust, esetleg ennél sokkal cizelláltabb helyzettel állunk-e szemben.
A történet ugyanis egy tizennégy éves lányról szól, aki nem tudható okoknál fogva ahelyett, hogy hazamenne tanulni, inkább a játszótéren olvasgat magányosan, és nála kicsit idősebb srácokat szemel ki magának társaság gyanánt. A csapat vezérhímje pedig különösen kedves számára, s a lány a maga bumfordi módján próbálja meghódítani, ám a kísérlet végül erőszakba fullad. Feketén-fehéren ezt a történetet látjuk dokumentumfilmszerűen, olykor bekukkantva a későbbi bírósági tárgyalásba, ahol a fiatalokat játszó színészek egyszerre alakítják a vádlottakat, az áldozatot, az ügyészt és a védőket.
És persze szó sincs arról, hogy az anyag önmagában nem kínál színészi lehetőségeket, de megfelelően megírt szerepekről, jól körülírt karakterekről nem beszélhetünk. Guary Szandrának a megerőszakolt lány szerepében vannak szép villanásai, olykor tényleg hiteles, ahogyan ügyetlenül kelleti magát, a lerészegedés utáni rövid táncetűdje pedig sokkal többet mond el az áldozat lelki világáról, mint az előadásban elhangzó néhány közhelyes megszólalás. Ám amint az ügyésznő bőrébe bújik, bizonytalanná válik, s majdnem olyan esetlenné, mint az általa játszott, magát kellető kislány. A fiúk helyzete sem könnyű, különösen Kroó Balázsé és Lőrincz Sándoré, akik leginkább az ifjú nézők szórakoztatására szolgáló viccelődésekkel kénytelenek beérni. Kovács Krisztián, a vezérhím annál kifinomultabb szereplője a történetnek, és talán nemcsak azért tűnik így, mert alakítása jelentősebb, sokkal érettebb a többiekénél, hanem mert megírt szerepe is árnyaltabb. Egyszer tökéletes közöny árad belőle, máskor huncut kíváncsiság, megint máskor pedig van benne valami ördögien félelmetes. Egger Géza azt a fiút alakítja, aki valószínűleg tényleg odavan a lányért. Izgalmas, ahogyan próbál felülemelkedni a maga számára is megfogalmazhatatlan érzelmeken, és helyenként tényleg megfoghatóan viaskodik benne a tinédzser dúvad és a félénk vágyakozó.