PM Online | Korábbi cikkeink

A reklámszakemberből lett író a kilencvenes évek közepén tűnt fel Brenner névre hallgató nyomozója történeteivel, melyek sorában a Halottak feltámadása az első számú. Hazájában hatalmas sikert aratott a hat kötetet megért sorozat,

többek között azért, mert – ahogy a regény fülszövege is fogalmaz – „megújította és mintegy kelet-európaivá varázsolta az amerikai eredetű, úgynevezett hard-boiled, vagyis a kőkemény krimi műfaját”. Bár egyelőre nem ismerem a sorozat további köteteit, amikben talán lesz ilyen irányú elmozdulás, az első könyv elolvasása után a kijelentéssel mégiscsak vitába szállnék: a nyitódarabnak ugyanis kábé annyi köze van a hard-boiled krimikhez, mint Kelemen Annának a szüfrazsett-mozgalomhoz. Maga a krimi-szál sem túl erős és még csak nem is túl érdekes a műben, nincs se fordulat, se feszültség, se izgalom, a keménységről és az akcióról nem is beszélve. A gyilkos lelepleződésére se a meglepődés és a döbbenet az olvasói válasz, hanem az egyszerű tudomásul vétel. Haas könyvének erőssége nem a történetben áll, és még csak nem is a főszereplő Brenner figurájában (én legalábbis nem tudtam megszeretni és közel kerülni hozzá, sőt, kimondottan érdektelen maradt a könyv végére érve is), hanem a regény stílusában, ami leginkább olyan, mintha egy kocsma egyik asztalánál ülve mesélné el nekünk a már erősen kapatos, ezért a történetben ide-oda ugráló, egyes részeket indokolatlanul túlrészletező, míg másokat pedig könnyedén elhagyó Pepin bácsi Hrabal Sörgyári capricciójából.