Fekete dália
2008-09. szám / KG
A Szigorúan bizalmas sikere óta divat lett James Ellroy durva szövésű detektívprózáját filmre vinni. Az L. A. Confidential után, de még a White Jazz előtt Brian De Palmának is volt egy dobása;
 A sebhelyesarcú rendezője Ellroy egyik legsikerültebb regényéből, a Black Dahliából rendezett filmet.
A kemény krimi, a film-noir, a detektívtörténet ugyanolyan lejáratott szavai a filmtörténetnek, mint a polgár és a nemzet a politikának. Maigret pipájával ma már ugyanúgy nem lehet mit kezdeni, mint Bogart ballonjával; persze kötelező testgyakorlás gyanánt a végtelenségig lehet gyakorolni a közismert pózokat, igazgatni a kamera szűrőjén a félhomályt, és pislogóra állítani a neoncsöveket. A mázlistáknak néha bejön a trükk, Fincher Hetedikje vagy Curtis Hanson Szigorúan bizalmasa azonban inkább a szabályt erősítő kivételekhez tartoznak, mint a fősodorhoz. Nagyon kell szeretnie magát ahhoz egy filmrendezőnek, hogy elhiggye, tud ő még újat mondani a témában, azon kívül persze, hogy felsorakoztatja a körözött szellemeket, mondjuk Lorrét (Peter), Laddet (Alan) és Lake-t (Veronica) – csakhogy az „L” betűnél maradjunk. Brian De Palma nem először vizsgázik jelesre önszeretetből: pályája legelején még csak Hitchcocktól idézett, aztán amikor rosszabbra fordult, már csak önmagától. Bedőlni azért ma már ritkábban dőlünk be neki, nem is volt egy tisztességes sikerfilmje az 1996-os Mission Impossible-mozi óta, pedig nem egy kísérletet tett a közönség és a kritikusok visszaédesgetésére. Ennek a programnak a keretében filmesítette meg James Ellroy Fekete dália című regényét is, amelyre a fentebb már említett David Fincher is fente a fogát, csakhogy ő fekete-fehérben és három órában kívánta bemutatni a Fekete dália-gyilkosságként elhíresült halálesetet és az ügyben indult nyomozás szereplőit. Fincher és a nagy ívű művészi koncepció ment, De Palma jött és hozta a film-noir teljes kelléktárát, a ködgéptől a fűzőkön át a kalapdobozokig. Ennyi csomaggal a kezében nem is csoda, hogy néhány apróságról sikerült megfeledkeznie, például arról, hogy színészeket is szerződtessen az agyonvagdalt színésznőcske ügyében nyomozó zsaruk szerepére. Mert a főként dekorációnak használt lányok frontján még úgy, ahogy jó állunk (Scarlett Johanssonon például nagyon jól áll a platinaszőke dauer) de a srácok (Aaron Eckhart és Josh Hartnett) úgy viselik a ballont, és úgy tartják a rendőrigazolványt, mintha egy Armani-divatbemutatón szerepelnének. Jobban meggondolva a dolgot, lehet, hogy nekik van igazuk, és tényleg abban szerepelnek.
Fekete dália
The Black Dahlia
Amerikai film | hirdetés
 |
|
Rendező: Brian De Palma
Főszereplők: Josh Hartnett, Scarlett Johansson, Aaron Eckhart, Hilary Swank
121 perc
HBO
2., vasárnap, 21.00
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
