Interjú
Hadat üzenni a csokoládénak
2008-09. szám / Köves Gábor
Nem túl gyakori, hogy népszerű tévésorozatok hasonlóan népszerű regényeken alapulnak, de hát ez csak egy a Dexter körüli furcsaságok közül.
A sorozatgyilkos vérnyomelemzőről szóló regénysorozat második kötete, a Drága, dolgos Dexter megjelenése alkalmából a szerző, Jeff Lindsay válaszolt kérdéseinkre.
A tévésorozat (Magyarországon a Viasat3 adta – a szerk.) első évadja hűen követette az első Dexter-könyv, a Dexter dühödt démonai cselekményét. A második évadnak azonban kevés köze van a Drága, dolgos Dexter című kötethez.
J. L.: Azért elég sok a hasonlóság, ott van például Doakes őrmester, Dexter „ősellensége”, aki ugyanannak a hatóságnak dolgozik, ahol Dexter vérnyomelemző. Mind a regénynek, mind a sorozatnak az a kiindulópontja, hogy Doakes gyanút fog és figyelni kezdi Dextert, akinek ezért nagyon ki kell tennie magáért, hogy minden tekintetben normálisnak tűnjék. Az alaphelyzet tehát itt is, ott is ugyanaz, de abban igaza van, hogy a cselekmény a sorozatban más úton halad, noha a szereplők és néhol a párbeszédek is megegyeznek a könyvben leírtakkal. Nagy megrázkódtatás azért nem ért, az elejétől fogva tudtam, hogy lesznek változások, elvégre a tévésorozatoknak megvannak a maguk játékszabályai. Ameddig a lényegi mondanivaló és a szereplők jelleme nem változik, áldásom rá. Egyelőre nincs okom panaszra.
Volt beleszólása a sorozat elkészítésébe, a szereposztásba, a rendező kiválasztásába?
J. L.: Nem volt. De kapcsolatban állok a produkcióval, ha úgy ítélném, hogy nagyon eltávolodtak az eredeti elképzeléstől, vagy valami szörnyűségre vetemedtek, nyitva állnak a kommunikációs csatornák. Ha ilyesmi előfordulna, azonnal szóvá tenném, és bízom benne, hogy hallgatnának rám. De hál’ istennek egyelőre semmi ilyesmire nem került sor.
A könyvek stílusát egyfajta morbid humor jellemzi, ami hiányzik a sorozatból.
J. L.: Igen, van a könyvekben egy adag szardónikus humor, ami nem található meg a sorozatban, de ahogy én látom, ez leginkább a két médium eltérő természetéből adódik. | hirdetés
 |
|
Felhasznált megtörtént eseményeket is, amikor kiötölte a gyilkosságokat?
J. L.: Tudja, még sosem tudtam olyan szörnyűséget kitalálni, amire a valóság ne licitált volna rá. Elég volt már másnap kinyitnom a lapokat, és biztos, hogy találtam valami még meghökkentőbbet, erőszakosabbat.
A könyvei főszereplője, a hős, akinek szurkolunk, egy sorozatgyilkos. Érték támadások amiatt, hogy egy erkölcsileg nagyon is ellentmondásos hőst teremtett?
J. L.: Leginkább azok szoktak erkölcsi alapon felháborodni, akik nem látták a sorozatot, és nem olvasták a könyveket. Ez számomra olyan, mintha hadat üzennénk a csokoládénak, anélkül hogy egyszer is kóstoltuk volna. Tény, hogy létezik az idiótáknak egy kis, de meglehetősen hangos csoportja, akik a saját gyerekeimet is megóvnák Dextertől. Fogalmam sincs, ők miként nevelik a gyerekeiket, a mi háztartásunkban mindenesetre az a szokás, hogy ha nem akarom, hogy a gyerekeim valamit megnézzenek, akkor azt megmondom nekik. Ettől eltekintve azonban engem is meglepett, hogy néhány negatív könyvkritikát leszámítva milyen kedvezően fogadta mindenki Dextert.
Álnéven ír. Miért választotta a Jeff Lindsay nevet?
J. L.: Maradjunk annyiban, hogy ez az igazi nevem. A gyerekeim védelmében választottam, azért, hogy senki se zaklathassa a családomat. Épp ezért rettenetesen dühít, ha ezt nem tartják tiszteletben.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
