1978 csupa szép emléke, évszakok, helyek, hangszerek és emberek – szép élményanyag egy lemezhez, amihez már csak néhány kifinomult érzékenységgel megáldott, kitűnő zenész kell, hogy hibátlanul sikerüljön. Juhász Gábor zeneszerző és jazz-gitáros öreg Telecaster gitárja ′78-ból származik,
 ő maga pedig tízéves volt a nevezett évben, Pécsett észt édesanyja halsalátáját falatozta, édesapja öreg mandolinját, citeráját, tamburáját és tárogatóját csodálta, és volt biciklije. Harminc évvel később erről mesél 1978 című saját lemezén, amelyen triója tagjai – Papesch Péter basszusgitáros és Födő Sándor dobos – mellett szaxofonon Bacsó Kristóf és Borbély Mihály, harsonán Schreck Ferenc és ′74-es Gibson gitárján László Attila is játszik. Az albumon szereplő daloknak pedig nem csupán a címei (mint a Tavasz, Pécs, Dylan vagy a Tangó, Szentbékálla) mesélnek, hanem a lágy és fülbemászó, mégsem banális témák is szinte megszólalnak, főleg Juhász Gábor finom, beszédes, mégis diszkrét játékmodorában. A lemez nem akar megrázni, sem érzelmileg, sem zeneileg, ám olyan őszintén szól az emberhez, hogy elmenni sem lehet mellette, s éppen ebben rejlik az ereje. A 2009-es Aegon Művészeti Társdíj kitüntetettje két évtizeden át szinte minden jelentős hazai zenésszel dolgozott, és még Erik Truffaz és Archie Shepp mellett is fellépett – de a legjobb mégis, amikor a saját zenéjét játssza.
|
vissza
vissza a lap tetejére
