PM Online | Korábbi cikkeink

Vissza a pénzt!

Történelemről, gaztettekről, lelkiismeretről, igazságtételről szól a fiatal cseh írónő, Radka Denemarková regénye, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Hitler pénze.

A megrázónak szánt alkotás 2006-ban megkapta a legjobb prózakötetnek járó Magnesia Litera díjat. Rejtély, hogy miért.
Az agg Gita Lauschmann doktornő visszaszerezni érkezik az álmos cseh falucskába, ahonnan családjával együtt kisemmizték, lelkileg-testileg megnyomorították. Elszánt és felbőszített; erejét megsokszorozza, hogy zsebében lapul a cseh bíróság jogerős végzése, amelyben szüleit rehabilitálja a cseh állam. A család sorsában ott rejtőzik a teljes huszadik század, és egy kicsi talán a huszonegyedikből is. A Lauschmann család szudétanémetként élt és gazdálkodott a vidéken, Gita szülei jómódú birtokosok voltak, apja a környék apraja-nagyjának munkát, megélhetést biztosított. A második világháború német megszállása alatt azonban nem németnek, hanem zsidónak tartották őket nyilván, emiatt az egész családot haláltáborokba deportálták, ahonnan csak Gita és bátyja, Adin tért életben haza. A sors azonban kegyetlen, különösen akkor, ha egy közepes tehetségű írónő gombolyítja a szálakat; a család vagyonát már a cseh kommunisták veszik el, mert a háborút követően a család zsidósága helyett a németségük esik nagyobb súllyal latba. Így a házat visszakövetelni érkező bátyot a helyiek – rémületükben, a kobzott vagyont féltve – egyszerűen agyonütik, és kis híján erre a sorsa jut Gita Lauschmann is, akit végül titkon mégis megment a biztos halál torkából a lelkiismeretével küzdő asszony, aki a Lauschmann-birtok elidegenítésének egyik haszonélvezője.
Ne gondolja senki, hogy ezzel a fenti pár mondattal a teljes történetet felgöngyölítettem: ez csupán a véres aprólékossággal bemutatott bevezetés, a tényleges cselekmény már 2005-ben játszódik. A történelmi thriller bővelkedik ugyan a szándékosan gyomorforgató, kíméletlen részletekben, fókuszában azonban mégis a lelki feldolgozhatatlanság áll. A Gitát annak idején megmentő, de vagyonából mégis kiforgató, fivérének megölésében is tevékeny részt vállaló nő egész életén át harcol lelkiismeretével, szörnyű titkával, amely végül elméjére húzódik, és monoton kekszevésben manifesztálódik. Gita életének borzalmai az elüldöztetés után is folytatódnak, megerőszakolják, gyermekét megölik, férjét öngyilkosságba kergetik; minden megtörténik vele, ami a szerzőnek csak eszébe tud jutni. Lauschmann célja tán nem is a vagyon visszaszerzése, a közönyös és kisstílű falu megleckéztetése; csupán egy emlékoszlopot szeretne felállítani szülei emlékére, örök mementóul. A cinikus falusi elöljárók azonban inkább a jogi küzdelmet választják, amelyben ráadásul a főbűnös fia, ugyancsak lelkiismeret-furdalástól gyötörten, Gita Lauschmann doktornő pártjára áll. Belé is szeret talán a 20 évvel idősebb nőbe. Mindegy is. Mint ahogy a végkifejlett is. Nem várható persze egy regénytől, hogy a történelem borzalmai, súlyos és megbocsáthatatlan igazságtalanságai közt rendet vágjon. De hogy csak vázlatszerűen feldobáljon a tablóra néhány keresve keresett, sokkolónak remélt részigazságot, annak végképp nincs értelme. Pláne, ha olyan kevés intellektussal teszi ezt meg, mint Radka Denemarková ebben a könnyen felejthető, rendkívül gyöngécske könyvben.