PM Online | Korábbi cikkeink

Az talán a legfurcsább a Firkász étteremben, hogy pontosan olyan, amilyennek ideális esetben a Kispipának kellene lennie. Ökrös Ottó sztárbárzongorista andalítóan játssza a régi és a még régibb sanzonokat,

néha félhangosan dúdol is hozzá, régimódi, de igényes a teríték, békebeli fogások, huszonkettedik századi, pofátlanság közeli árak (szervizdíj 15%!). Figyelmes felszolgálás, a bejáratnál egész hadsereg áll, köztük a mindössze dekoratív funkciókat betöltő szobadísz kisasszony, aki a helyére kíséri a vendégeket, és néha egy-egy étlapot is elővarázsol, de ezzel már túl is teljesíti a szerepét. Szóval valahogy így kellene funkcionálnia a hagyományos, legendás Kispipának, de ha már ott, a hetedik kerület bugyraiban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján megállt az idő, itt az Újlipótvárosban legalább visszaforgatták a kilencszázas évek elejére, amikor még viszonylag jó volt...
Viszonylag jó a borjúraguleves is, bár a hús nem a legmagasabb minőség, úgy sikerült keménynek maradnia, hogy kicsit ki is száradt a főzés során. De a lé finom, kellően lágy és kellően fűszeres, indításnak nem rossz. A békebeli úton haladva próbára tesszük a sóletet is, amely tűzforró cserépedényben érkezik, benne nagyszerűen elkészített sült libacomb. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a csont végén kis ezüstpapír, hogy kézzel is mozgatható legyen a pecsenye. A bőr ropogós, a hús szaftos maradt, igazi csemege. Nehéz megbarátkozni viszont azzal a tényezővel, hogy maga a sólet nem sikerült jól. Ez bizony nem a nagyanyáink készítette, egész éjjelen át kemencében sült babtál: a babszemeknek nem volt idejük megfőni, a generőz kézzel adagolt gersli nem javít a helyzeten, de nem is ront. A kemény tojás is ízetlen maradt, ha nincs rászánva az idő, nem tud csodát produkálni: képtelen átvenni bármiféle füstölt ízt. A sóletnek idő kell, békeidő. Furcsa fogás a fűszeres juhtúróval töltött gomba, amelyet póréhagyma szósszal tálalnak. Az elgondolás mögötti logikát nehéz felfedezni, de a fogás tudja, amit tudnia kell: nincs benne hús, úgyhogy a vegetáriánusok is megkaphatják a magukét. A krumplifánk nem rossz, de kicsit nyersecske maradt a közepe. A Firkász nem hagyja magát szeretni, pedig ahol van mákos nudli baracklekvárral, szinte nyert helyzetből indulna. Feltéve, ha nem gyári baracklekvárral érkezne az egyébként is unalmasan elkészített desszert. A miliő, a hangulat már megvan, nem véletlen jár ide Újlipócia apraja-nagyja, itt ünnepli születésnapját épp egy szimpatikus helyi asztaltársaság, minden asztalnál szinteismerősök és akárismerősök. Ezért kár, hogy a konyha-részt már kisujjból próbálják lelazázni, ami nem megoldás, főleg ilyen árak mellett. És 15% szervizdíj mellett.