Hangverseny
Haydn: D-dúr zongoraverseny
2009-24. szám / Fáy Miklós
Ránki Dezső és a Nemzeti Filharmonikusok, vezényel Kocsis Zoltán
A hét klasszikus zenei slágere, két nap múlva Szokolay Balázs is eljátssza a darabot, és ugye ilyenkor szokás egy sóhajjal nyugtázni, hogy Haydn még mindig nem foglalta el méltó helyét a zeneszerzők rangsorában, pedig éppen olyan nagy, mint a legnagyobbak.
 Ami igaz. A zongoraversenyeknél azonban egy kicsit nehezebb a kérdés, mert nem lehet véletlen, hogy annyira árnyékba borították azt a kevés hitelesnek mondható művet a másik két bécsi klasszikus darabjai. Szinte mindegy is, hogy bevalljuk vagy sem: Haydn zongoraversenyben nem mérhető Beethovenhez és Mozarthoz.
Ennek egyik elég valószínű oka, hogy ő maga ugyan zongorázott, de nem különösebben jól. Számára a hangszer nem jelentette a legszemélyesebb vallomás lehetőségét. Szép eszme, de Beethoven például a hegedűversennyel is tudott mondani valamit, pedig nem hegedült. Az este tehát ennyire mégsem egyszerű.
Ne is várjuk a megoldást, fogadjuk el, hogy a versenymű nem volt Haydn műfaja. Vagy ne fogadjuk el, mert a trombitások és csellisták joggal kezdenek el azonnal tiltakozni. Ki tudja, talán a zongoristák is. Mert a D-dúr versenymű nem Mozart, a lassú tételben nincs meg az a titokzatosság, ami kétszázhúsz éven átível, eltalál, megfog, értetlenné tesz, vagy egyszerűen csak elfogadtatja a hallgatóval, hogy nem érti, mi történik, nem tudja, miért történik. De azért van két szélső tétel, vidáman, hetykén, hogy felderül tőle a világ. Ne panaszkodjunk már, hogy csak ennyi… | hirdetés
 |
|
Művészetek Palotája
12., csütörtök, 19.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
