Interjú
A sötétség felemelő ereje
2009-25. szám / Sári Júlia
Hosszas várakozás után decemberben végre megjelenik DJ Bootsie, alias Solymosi Vilmos második lemeze, Holidays in the Shade címmel. A magyar hiphop DJ, aki szerencsére nem csupán arról híres, hogy a CSI: Miami helyszínelők című sorozat két részében is felcsendült egy-egy száma,
quartetjével – vagyis Kovács Gerrisohn gitárossal, Vázsonyi János szaxofonossal és Lázár Tibor dobossal – december 4-én mutatja be legújabb anyagát a magyar közönségnek a Merlinben.
Hogy találtatok egymásra az angliai BBE kiadóval, amely a nemzetközi hiphop szcéna egyik legfontosabb kiadója?
S. V.: Ezt a kiadót azóta figyelem, hogy megjelentek a színen, vagyis körülbelül 2000 óta. Elindítottak egy lemezsorozatot Beat Generation címmel, amely keretében az összes nagymenő, ikonszerű amerikai hiphop DJ megjelentetett egy albumot, olyan emberek, mint Pete Rock, will.i.am vagy éppen Jazzy Jeff, Spinna, Madlib, hogy a legismertebbeket említsem. Így a kiadó rögtön a figyelem középpontjába került, azonnal olyan jelentősége lett a hiphop világban, mint az elektronikus zenében a Ninja Tunesnak. Mindig úgy képzeltem, hogy ha valahol meg szeretnék jelenni, az csakis a BBE, úgyhogy tulajdonképpen ez régi dédelgetett álmom volt. És szerencsére van egy menedzserem, aki kapcsolatban áll velük, és elküldte nekik az anyagomat, amire azonnal rábólintottak. Ez körülbelül egy éve volt, és a lemez akkor már kész volt, lemezbemutató bulit is tartottunk, de nem akartam, hogy ez a lehetőség elússzon, úgyhogy vártunk egy évet a megjelenéssel, mert az volt a kikötésük, hogy sehol ne jelenjen meg korábban, csak náluk. Ezt az árat megérte megfizetni, hiszen így világszerte terjeszteni fogják, és persze itthon is.
És hol találtad ezt a szuper menedzsert?
S. V.: 2000 környékén ismerkedtünk meg, ő adta ki ugyanis a Yonderboi-lemezt, majd később az én első szólólemezemet is. Valójában mindenki, aki itthon „modern” és elektronikus zenével foglalkozik, az ő istápolásával indult el, és nagyon sok zenész összegyűlt a zászlaja alatt a legkülönbözőbb műfajokból, mint Deutsch Gábor, Yonderboi, a Zagar, Erik Sumo, Miraq i Miro és az Amorf Ördögök.
Valamennyire beleszólt a kiadó a lemezbe?
S. V.: Nem, semmibe sem szóltak bele, mindenből kész végterméket kértek, a számoktól a borítóig. Azt hiszem, hogy ebben a műfajban nem is szokása a kiadónak nagyon beleszólni a zenébe, hiszen azt kapja, amire rábólintott, amit a demón hallott. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy olyan tanácsokkal rukkoljon elő bárki, mint hogy a harmadik számban nem egészen finoman jön be az egyik textúra. Legfeljebb a borítót kritizálhatnák, ha például nem illik az általuk kialakított vizuális arculatba, de szerencsére ez sem történt meg.
Még jó, mert különösen szép a borító.
S. V.: Azt egy Budapesten élő japán képzőművésznek, Fukui Yusukénak köszönhetem, ő festette olajjal vászonra a képet, ami a borítón szerepel. Olyan jól sikerült, hogy sok dolgunk már nem is volt a borítóval, csak a szövegeket kellett felvinni rá. | hirdetés
 |
|
Miért Holidays in the Shade a címe a lemeznek?
S. V.: Ez egy folyamatzene, aminek a vázát a kettősség adja, a fényes és felemelő, valamint a sötét és elborulós pillanatok, az árnyékban eltöltött vakáció érdekes szimbolikájában feszülő ellentét. Vagyis arról van szó, hogy a kicsit sötétebb, kissé lesújtó zene is tud felemelő lenni, mint ahogy árnyékban is lehet vakációzni. Ezt valójában nehezemre esik pontosan megragadni szavakkal, de ha az ember meghallgatja a lemezt, szerintem érezni fogja, hogy találó a cím.
Van szembeötlő különbség az előző és a mostani lemezed között?
S. V.: Hát elég sok. Valahogy ez ütemesebb lett és hiphoposabb, és a mostani irányokat, azt hiszem, jobban követi. Pedig ez nem volt szándékom, egyszerűen az elkészítés folyamata miatt erősebben hatottak rám a legkülönbözőbb műfajok aktuális irányvonalai. Az előző album egy, sok év után elkészült alaplemez, míg ezt két év alatt állítottam össze, sokkal koncentráltabb és céltudatosabb munkával. De végeredményben akkor is az előzőnek a folytatása, szakadás tehát nincs a kettő között, csak a változás természetes folyamata mutatkozik meg a viszonyukban. Például ezen a lemezen van két népzenei ihletésű szám, amik érdekesek, és kicsit kitűnnek a többi szám közül. Élő hangszereket használtunk ezekben a számokban, Ágoston Béla is játszik az egyikben szaxofonon, de persze hiphoppal és elektronikával kevertük a felvett anyagokat. A zajozós, összetördelt hangok miatt pedig néhol az előző lemezhez képest egészen pszichedelikus lett az eredmény, viszont ezek között vannak feloldó számok, ami pedig az előző, sokkal sűrűbb anyagra nem volt jellemző.
És kik szerepelnek még a lemezen?
S. V.: Két amerikai MC, akik elég nagymenők ezen a téren, Vast Aire és O.C., Kovács Gerrisohn játszik gitáron, aki a Bootsie Quartet tagja, és a Heaven Street Seven billentyűse, Japán is írt egy szövegrészt a lemezre.
Te mit szeretsz a legjobban a lemezen?
S. V.: Szeretem az egészet, azt, hogy egységes, és hogy nagyjából erre gondoltam, ilyennek képzeltem, amikor elkezdtem csinálni. Nyilván az embernek utólag mindig eszébe jutnak még mindenféle hiányosságok, amik általában csak a fejében léteznek, de végeredményben nincs kifogásom vele szemben, és ez jó. Persze ez nem azt jelenti, hogy hallgatni szoktam, ahhoz azért túl sok időt töltöttem vele, de ha újra kell majd játszani, élvezni fogom.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
