Liza és Micsoda már az egyelőre két részből álló sorozat első felében életre szóló barátságot kötöttek. Liza, ha valaki nem olvasta volna ezt az előbb említett első részt
 (egyszerűen Liza és Micsoda címre hallgat) legszívesebben naphosszat csak kergetőzne, duzzogna és parancsolgatna, kutyája, Micsoda pedig inkább szunyókálni, papucsot rágni és rosszalkodni szeret. Igen ám, de ha közeleg az ünnep, félre kell tenni minden lustaságot, durcát és papucsrágást, mert a rengeteg tennivaló nem tűri a civódást. Lizának és Micsodának először is kívánságlistát kell írnia. Nem könnyű feladat. Gondoljunk csak bele, vajon mire lehet szüksége egy zsebkutyának? Micsoda gumilabdát és rendőrjelmezt éppannyira szeretne, mint súlyzókat, egy zsák macskanyelvet, no és egy kézikönyvet, hogyan idomítsuk könnyen, gyorsan a gazdinkat témakörben. Ezen kívül ott a fa, amit fel kell díszíteni. Ebben sem könnyű egyezségre jutni a gazdival, hiszen Liza csillogó gömbökbe, Micsoda viszont kolbászfüzérekbe öltöztetné a zöld fenyőt. Nem is szólva a karácsonyi dalokról. Liza Kiskarácsony, nagykarácsonyt énekelne szívesen, Micsoda viszont a kőkemény Pásztorock, pásztorock!-ot gyakorolja napok óta. Persze, a mese végére ők is megtanulják, hogy nem kell mindent akarni egyszerre, és amit igazán szeretnének, az úgyis megvalósul. Legyen az kolbászdísz, rendőrjelmez vagy egy igazi, baráti ölelés.
Vivandra Könyvek
26 oldal, 1575 Ft
Kritika (4,5) |
vissza
vissza a lap tetejére
