PM Online | Korábbi cikkeink

Nagyon úgy fest, Arnaud Desplechin számára a dráma két és fél óra játékidő alatt nem is dráma. Legutóbbi filmje, a Ha te nem lennél – mind a hossza, mind csapongó természete miatt – embert próbáló tragikomédiának bizonyult, s most

ugyancsak rá kell szánnunk az időt és az energiát, ha részt szeretnénk venni a művész legfrissebb tragikomikus túráján. A Karácsonyi történet szintén emberi és sorsdráma, Desplechin ezúttal egy nem éppen ideális család ünnepi újraegyesítésén ügyködik. A kínálat bőséges; adott egy határozott akaratú és nem mellesleg halálos beteg családanya, egy csupaszív édesapa, a kisgyermekként rákban elhunyt elsőszülött fiú emléke, az ideggyenge unoka, az őt óvó anyuka, a donornak alkalmas feketebárány elsőszülött, a családcentrikus legkisebb fiú és számos csatolmány (feleségek, férjek, barátok, barátnők). A változatos sérelmeket cipelő karakterek ütköztetése a rendező erőssége, meg a karácsonyi jövés-menés, hisz nincs is jobb alkalom az egymásnak feszülő indulatok és korábbi sérelmek kibékítésére, mint a szeretet ünnepe. Ezen a szinten egyébként működik is a film, illetve működne, ha egy jó producer vette volna magának a bátorságot, s rászól a rendezőre, hogy a századik percnél tessék abbahagyni. Az a plusz ötven perc ugyanis pont arra „jó”, hogy a nyolcvanhatodik családi válság és összezördülés láttán már csak az az egy kérdés motoszkáljon a nézőben, hogy „ugye, ez volt az utolsó?”. A válogatott helyi erőket (Catherine Deneuve, Mathieu Amalric, Anne Consigny stb.) összetrombitáló rendezőt végül alaposan cserbenhagyta az arányérzéke: Desplechin filmje egy többrészes karácsonyi tévéfilmként inkább megállná a helyét.

Karácsonyi történet
(Un conte de Noël)
Francia, feliratos film