Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Opera
Mozart: A varázsfuvola
2009-27. szám / Fáy Miklós

Rendező: Marton László

Furcsa ötlet. De jó ötlet. Színészek és operaénekesek együtt, egy előadásban, el nem különülő szerepkörrel. Hogyan fog majd énekelni Nagy Ervin mondjuk Polgár László mellett, hogy ne mondjam: árnyékában?

Hogyan fog játszani Kolonits Klára, ha ott van Debreczeny Csaba? Segítik vagy holtra rémítik egymást?
De ezen kell izgulni? A varázsfuvola bemutatóján Emanuel Schi­ka­ne­der volt Papageno, aki színész is volt, darabíró is, színigazgató is, de operaénekes még véletlenül sem. Ha akkor megfelelt egy színész ezekre a dalszerű áriákra, akkor talán most is. Nem beszélve arról, hogy a mű maga olyan, hogy mindent kibír. A semmit is kibírja. Ha csak elfütyörészik a zenéket, akkor is csoda. Szelleme van, olyan erős, hogy tökéletesen értelmetlen előadásban még egyáltalán nem láttam. Valamiről mindig szól.
Talán ez az oka, hogy A varázsfuvola a legtöbbet elemzett, kitalált, értelmezett, újraértelmezett, legtöbbször megoldani kívánt opera. Miért van így és miért lesz másképp. Miért változtatják meg a szereplők alapvetően a jellemüket a darab során, de mégsem a szemünk láttára. Miért hív segítségül egy olyan ifjút az Éj királynője, akiről sejtheti, hogy nem ejtették a fejére, és a valóságot megismerve át fog állni a jó oldalára? Miért adják ők, a királynő és a hölgyek a férfiak kezébe azt a fegyvert, amellyel végül győznek?
Annyira nehéz kérdések, hogy a válasz szerintem a lehető legegyszerűbb: Schikaneder maga sem tudta, hogy mit ír, elkezdett valamit, de aztán meggondolta magát, szabadkőművesítette a sztorit, aztán odaadta Mozartnak. Nem sejthette, hogy mi lesz belőle.
A problémák Mozarttal kezdődtek, és vele sokasodtak. Senkit nem érdekelne Schikaneder és a hülye meséje, ha nem lenne hozzá ez a zene. És lehet tovább törni a fejet, hogy vajon azért van-e Esz-dúrban a nyitány, mert annak három (3) bé az előjegyzése, és a 3 szabadkőműves szám? Ki tudja. Mindenesetre az a jó előadás, amikor ezek a kérdések fel sem merülnek a nézőben, akár szabad, akár kőműves, a végén csak a zene marad, hangok, nyugalom, ez a szépséges világ, amelyben mi is benne vagyunk.
hirdetés

Vígszínház
25., péntek, 19.00





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor