Kritika (4)
Hold
2009-27. szám / GK
Egyedüli embernek lenni a Holdon meglehetősen embert próbáló feladat. Sam egy ilyen egyedüli ember, magányos üzemvezető egy Hold-bázison, aki szabad perceiben felesége és kislánya földi életének lejárt szavatosságú felvételeiben gyönyörködik,
 mert élő kapcsolatra, fájdalom, nincs lehetőség. Hát csoda-e, ha így a szerencsétlen hamar becsavarodik?! Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy csökken a borotválkozási kedv és nő a szobanövényekhez intézett szavak száma, és az sem oldja számottevően a magányt, hogy az űrbázis egyszemélyes kiszolgáló-személyzeteként működő robot Kevin Spacey hangján szolgálja fel az angolos reggelit. Aztán, ahogy kell, elromlik valami, kizökken az idő és felgyorsulnak az események. Egy üzemi baleset következményekét Samnek társa akad, de nem egy Péntek nevű bennszülött Hold-lakó, hanem saját, nálánál valamivel jobb karban lévő hasonmása, s innentől kezdve Sam1 és Sam2 sűrűn s kellően lapos tekintettel méregetik egymást. A Hold című film élvezhetőségének szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a filmet David Bowie fia, bizonyos Duncan Jones rendezte (a családi kötelékek és Sting feleségének produceri önrésze persze erős PR-értékkel bírnak). Az viszont egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, hogy Jones egy okos, erős atmoszférájú, jókor jóktól idéző, a saját korlátaival korrekt kapcsolatot ápoló űrmozit készített, melyhez Kevin Spacey barátságosan fenyegető robothangját, a kettős szerepet alakító Sam Rockwell pedig színészi eszköztára legjavát kölcsönözte.
Hold
(Moon)
Angol, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Duncan Jones
Főszereplők: Sam Rockwell, Kevin Spacey
97 perc
Forgalmazó: Szuez Film
Bemutató: december 31.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
