Ennyi volt
2009-27. szám
TOP 10 – 2009
Ünnepélyes évértékelő beszéd helyett beszéljenek maguk a filmek, illetve kritikusaink, akik végigülték és a PM oldalain végigpontozták a 2009-es kínálatot. Az alábbiakban a 10 kedvencünk következik.
1. Engedj be!
A PM szerint: „Tomas Alfredson kivételes érzékenységgel adaptálta mozgóképre John Ajvide Lindqvist regényének egyedülálló hangulatát; hőseink kapcsolatának indítékai nincsenek túlmagyarázva, a bestiálisan sokkoló, véres jelenetekre pedig olyan keresetlen természetességgel felelnek érzelmes, intim pillanatok, hogy az valami egészen elképesztő. Könnyen lehet, hogy ez minden idők egyik legfurcsább, legrejtélyesebb, legprovokatívabb európai horrorfilmje. Minden pillanata beleég a retinánkba.”
2. Fel!
A PM szerint: „Már-már a csodával határos: létezik Hollywoodban egy animációs stúdió, amely jelentős múltra visszatekintő működése során eddig még soha nem nyúlt mellé. Legújabb filmjével a Pixar májusban nyitotta meg Cannes-t (animációs nyitófilmre most először került sor a fesztivál történetében), s azóta zajos sikerrel mutatkozott be szerte a világon. (…) A Fe!l minden korábbinál komorabb és felnőttesebb Pixar-mozi, melynek első negyedórája könnyfakasztóan gyönyörűre sikeredett, a folytatás pedig varázslatos, lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó kaland.”
3. Vérvonal
A PM szerint: „Erlendur felügyelőnek nemcsak egy régmúltba vezető bűnüggyel kell vesződnie, de saját szülői kudarcával is szembe kell néznie – ez a kettősség Arnaldur Indridason valamennyi eddig (náluk) megjelent Erlendur-krimijéről elmondható, sok más tényező mellett ez emeli az izlandi szerző sorozatát messze az átlag fölé. Kormákur adaptációja is ebbe az átlag feletti régióba sorolható, s csak remélhetjük, hogy ezzel nem ért véget a két alkotó kapcsolata, s a közeljövőben újra láthatjuk majd Erlendurt nyomozni.”
4. Az osztály
A PM szerint: „Cantet filmje több mint a bevándorló diák és a rebellis diák, a nagydumás és a hallgatag vagy a helyzetet nem mindig uraló tanár egyéni drámáinak összege. Az osztály, hűen a címéhez, egy közösség működését szimulálja: játék persze az egész, a háttérben hatásra törő, filmes technikákkal, de a művészet, szokásával ellentétben, nem tolakszik a képbe.”
5. District 9
A PM szerint: „A Peter Jackson produceri felügyeletével készült District 9 váratlanul megrendítő műremek, amely amellett, hogy zsigerig hatoló pontossággal tárja föl a bűzös rasszista indulatok természetrajzát, a sci-fi szabályait némileg kifordítva, kafkai alapossággal, kiábrándult humorral elemzi a fajgyűlöletet tápláló kispolgári rémálmokat is – mindeközben pedig olyan durva és látványos akcióorgiával szolgál, hogy az összhatást tekintve nem is érti az ember, hogyan férhetett bele ennyi minden ebbe a szinte zsebpénzből készült, szűk két órába.” | hirdetés
 |
|
6. A próféta
A PM szerint: „Franciaország idei Oscar-jelöltjét Jacques Audiard hozta össze, aki nem először bizonyítja filmes rátermettségét, hiszen mind a 2001-es A számat figyeld!, mind pedig a 2005-ös Halálos szívdobbanás kapcsán kijárt az elismerés. A rendező színvonalbeli fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint A próféta, mely eddigi legjobb filmje. Témája nem éppen egyedi, a gengszter- és a börtönfilmek hagyományai szépen visszaköszönnek a filmben, ám ezeket a rendező jó érzékkel keresztezi, s a történetvezetés is sokkal reálisabb a korábbi riválisoknál.”
7. Együttlét
A PM szerint: „Szentimentálisan hangzik, lehet, de Moodysson ebben a zseniális kis filmben ügyesen zsonglőrködik az érzelmes pillanatokkal: egyetlen karakter sem lazsál, senki sem szerzi meg könnyen a boldogságát. (…) Moodysson nem rohan; szépen, tempósan bontja ki nekünk karaktereit, míg végül mindenki együtt lélegzik, és együtt jut el arra a pontra, ahová egyszer régen elindult.”
8. Gran Torino
A PM szerint: „Ez az a film, ahol a vége-főcím alatt Clint Eastwood énekel. Hogy miről? Mi másról, hát az életről! (…) Koros igazságosztónk ezenkívül még két másik fontos művelet is végrehajt ebben a szűk két órában: egyrészt végképp eltemeti azt, amit egykoron Eastwood személye jelentett Hollywoodban (nevezetesen a szótlan tisztogatót, aki azért lő, mert már nincs kedve kérdezni), másfelől pedig tovább öregbíti a tisztességben megöregedett, Oscar-díjas filmkészítő érdemeit.”
9. A pankrátor
A PM szerint: „A sokszorosan leírtak mezőnyéből érkező Mickey Rourke-kal azonban olyasmit nyert a film – a kétségtelen színészi kvalitásokon túl –, amit egy jóllakott hollywoodi sztártól sohasem kaphatott volna meg. A színész és a szerep közös múltra tekinthet vissza: mindkettőt győzni akarjuk látni, Randyt és Mickeyt egyszerre élteti a közönség.”
10. Hajrá boldogság
A PM szerint: „Napindító vitaminnak sem utolsó Mike Leigh filmje, melynek legnagyobb találmánya a Poppyt alakító Sally Hawkins fülig szaladó mosolya, a Poppy-ban dolgozó életkedv e látványos cégére.”
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
