Első hallásra talán egy kissé furcsa, ám annál izgalmasabb dologra vállalkozott Kárpáti Tamás – civilben gyűjtő és újságíró –, s a tulajdonában lévő művészrelikviák, hírességek személyes tárgyai köré kortárs képzőművészeti alkotásokat kerekíttetett a barátaival.
 Barcsay ecsete, Faludy botja, Tandori sapkája a Petőfi Irodalmi Múzeumbon új kontextusban, műtárgyként funkcionál tovább.
Kárpáti Tamás több évtizedes kulturális és sportújságírói ténykedése során riportok, barátságok, könyvek velejárójaként egyedülálló gyűjteményre tett szert, mely különböző művészek olyan személyes tárgyait tartalmazza, mint a leadben is említett „kis semmiségek”, vagy például Örkény zsebórája, Karinthy írógépe, Makk Károly rendezői széke, Aba-Novák pipája vagy Mándy Iván fakése. A muzeális tárgyak már önmagukban is igazi ritkaságok, ám Kárpáti merész ötlettől vezérelve életet lehelt a holt tárgyakba, és kortárs képzőművészeket kért fel, hogy gondolják tovább a relikviákat, s megidézve egykori tulajdonosukat, készítsenek belőlük képzőművészeti alkotásokat.  Így jöttek létre a „szubjektek”, izgalmas, duplán egyedi műtárgyak, melyek egyszerre állítanak emléket a tárgy egykori tulajdonosának és a kortárs képzőművészetnek. Az elkészült művek olyan mesterek keze munkáját dicsérik, mint például Nádler István, Szemethy Imre, Pauer Gyula, ef. Zámbó István, Kentaur, Szotyory László, Tettamanti Béla, Radák Eszter és Barabás Márton.
A PIM-ben kiállított tárgyak elsősorban irodalmi kötődésűek – Faludy György sétapálcája könyvlapokba foglalva, Gyurkovics Tibor szemüvege és levele szoborrá komponálva –, de az egyéb művészeti ágakat is képviselik hungarikonok. Aki jól figyel, sajátos elgondolásban ismerhet rá Jirí Menzel pulóverére, Szotyory László El Kazovszkij karkötőjét emelte a festészet örök vadászmezőinek dimenzióiba, Szikora Tamás Örkény zsebóráját keretezte szubjektté, Kentaur pedig a Karinthyak családi írógépét alakította egy speciális tükör, ha tetszik, nagyító segítségével „Timewriterré”.
Nem kenyerünk az áradozás, de ez esetben kénytelenek vagyunk kivételt tenni: irodalom, képzőművészet, filmművészet és bulvár olyan összefonódása jön létre a kiállításon, mely nemcsak hogy ritka a mai magyar köz- és kultúréletben, de valódi katarzist ígér. Azzal csábít mesterfokon és magas színvonalon, amivel a pletykalapok és Arisztotelész is: a fel- és ráismerés gyönyörét adja.
|
vissza
vissza a lap tetejére
