Magyar művészet
2010-01. szám / D. Magyari Imre
Négy éve, 2006-ban indult a Corvinánál az olaszoktól átvett nagyszerű sorozat, A művészet története, s igazán pompás fináléval ért véget a tavalyi esztendő végén. A tizenhatodik kötet a magyar művészetet mutatja be a kezdetektől, a honfoglalástól máig, az utolsó lapokon 2000 után
 készült alkotások is láthatók, például a 367. oldalon Kicsiny Balázs 2005-ös komor Ivócsarnoka gondolkodtat el.
Öt avatott szerző négy nagy fejezetben, tizenkilenc alfejezetben kalauzol végig bennünket az évszázadokon, Bellák Gábor, Jernyei Kiss János, Keserü Katalin, Mikó Árpád és Szakács Béla Zsolt. Nem írhattak hosszan, csak pár sor jut mondjuk az ígéretes elnevezésű illuzionisztikus mennyezetfestészetre, de azért meg-megállnak egy-egy fontosabb témánál és alkotásnál, így a cigányok ábrázolásánál, a fotó és a plakát megjelenésénél, illetve a koronázási jelvényeknél vagy Szinyei Majálisánál. Az mondani se kell, hogy bőséges, remek képanyag gyönyörködteti a szemet, némely alkotás egy vagy két teljes oldalon. A könyv, ami utolsó fejezeteivel – az Ecóra utaló A nyitott mű s a „Rendszerváltás” a művészetben? – arra is figyelmeztet, hogy a művészethez való viszonyunkat állandóan újra kell gondolnunk, a nyitott műhöz nyitott befogadó szükségeltetik. Aki leheveredett a Majális piknikezői mellé, az nem fog tudni mit kezdeni az említett Ivócsarnokkal, pedig hasznos tudni, hogy egy napsütötte rét majdnem olyan illuzionisztikus, mint egy barokk mennyezetfreskó.
| hirdetés
 |
|
Corvina Kiadó
400 oldal, 10 000 Ft
Kritika (5)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
