PM Online | Korábbi cikkeink

Cserna-Szabó András, néhány emblematikusan álláshalmozó kortársával együtt, a legváratlanabb műfajokban tűnik föl. Novellák, gasztroesszék, újságcikkek, jegyzetek, rádiókritikák mellett ezúttal sajátos világirodalmi bedekkert adott közre, Mérgezett hajtűk címen.

A szerteágazó irodalmi és újságírói munkásságnak természetesen hátulütői is lehetnek. A mennyiségi íráskényszer sok nagy szerzőnél okozott már színvonalbeli hullámzást. Híresen grafomán irodalmi nagyjaink, Krúdy, Jókai, Kosztolányi és a többiek tolla alól is kerültek ki gyöngébb művek, Cserna-Szabó is utal ilyen esetre egyébként. Azzal, hogy most ő is elkalandozik a novellák világától, olyan vékony jégre ér, ami már nem is bírja el. Ami a kísérletben érdekes, hogy Cserna-Szabó természetesen nem felejtett el írni, ragyogó fordulatok, találó jellemzések gazdagítják a kötetet, de maga a kiindulás elhibázott. Az elképzelés szerint a szerző a maga sajátos módján bemutatja kedves szerzőit Boccacciótól Beckettig, Hajnóczytól Weöresig, sőt, Garacziig. Gond, hogy a feltárásban lényegében csak a zseniális Szerb Antalra és – valami rejtélyes okból – az Új Magyar Irodalmi Lexikonra támaszkodik, egyébként pedig fraternizál, bennfenteskedik. Mindenki Gyulám, Bélám, Mórunk vagy Móric bátyám. (Például így: „Berezeltünk, Móric bátyám? Vagy csak vakítottunk egyet Róza néni előtt?”.) Inkább kínos, semmint szórakoztató.
Mindez mégis megbocsátható lenne, ha a formabontó munka megfelelő mértékű intellektussal társulna, Cserna-Szabó Andrást viszont nem a kikezdhetetlen műveltségéért szeretjük – mert szeretjük –, hanem frappáns megfogalmazásaiért, görbe tükrű látásmódjáért, játékosságáért. Ezek az erényei a mostani kötetben is visszaköszönnek. Kifejezetten szórakoztató például a Don Juan Čapekot olvas alcímű, pokolban játszódó szkeccs vagy Weöres Sándor megfejthetetlen, kibogozhatatlan halandzsa-nyelvéről szóló opus, és persze jók Cserna-Szabó másik nagy szerelméről, a gasztronómiáról szóló részecskék is. Megvannak tehát azok a kis színesek a kötetben, ami végigolvashatóvá teszik az egyébként sem túlságosan hosszú művet. Emlékkép azonban nem sok marad utána. Egy időben divatos dolog volt breviáriumot készíteni, amelynek segítségével bárki bemutathatta az őt legjobban jellemző irodalmi szöveggyűjteményét, legkedvesebb idézeteit. A Mérgezett hajtűk nem ezt célozza; a szerző és kedvenc irodalmárainak viszonyát próbálja megmutatni, persze a műfajból adódóan egyoldalúan és sajnos érdektelenül. A ragyogó novellák, gasztroesszék után Cserna-Szabó András valami megszokott formán kívüli művet próbált meg összehozni. Részben sikerült is, de csak annyiban, amennyiben ezúttal ő maga maradt formán kívül…