Amióta a Petőfi Rádió felvette a hazai könnyűzene mecénásának szerepét, ez az adó negyedik válogatásalbuma, amely a műfaj legjobbjait hivatott népszerűsíteni. Ez a darab mégis kicsit kilóg a sorból,
hiszen a tavaly március óta futó Akusztik című műsor legjobban sikerült felvételei hallhatóak rajta, vagyis mondhatni, saját anyag: ezek a felvételek, sőt, kifejezetten a műsor kedvéért készült akusztikus fel- és átdolgozásokról lévén szó, az egyes dalok csak e korongon érhetőek el. Hallhatjuk rajta, ahogy Harcsa Veronika a Macskafogóból ismert Cicadalt énekelni (Miu-miújság...), a Csík Zenekar Kiss Tibivel és Sebestyén Mártával a Quimby Most múlik pontosan című dalát játssza, Jamie Winchester pedig Ákos Keresem az utamját angolul. Vagyis nemcsak hogy a könnyűzene krémje szerepel a lemezen, de még kellően eklektikus is az összeállítás, hogy valóban széles horizontot – a fentieken kívül a The Moogtól a Ferenczi György és a Rackajamen át a Heaven Street Sevenig – fogjon át. Kicsit sajnálatos, hogy a számok zöme angolul hangzik el, hiszen a magyar könnyűzenének éppen az egyik rákfenéje, hogy a képviselői nehezen tudják, miként szólaltathatnák meg a műfajt magyarul, ezért hát jó kis törekvés lenne ennek útjait kutatni. A lemez hangulatához azonban mindenképpen sokat hozzátesz, hogy nem szigorúan elválasztva követik egymást a számok, hanem köztük olykor hallhatjuk megszólalni a fellépőket vagy csak egy felkacagást, egy elköszönést, no és a közönség tapsát, így az egész anyag élőbbé és lendületesebbé válik. Mindenesetre aki ismeri és szereti a magyar könnyűzenét, ezt a lemezt is szeretni fogja, de akit eddig is untatott, most sem fogja nagyobb érdeklődéssel hallgatni. |
vissza
vissza a lap tetejére
