Az a rossz abban, ha egy szerelmespár zenekart alapít, hogy amikor felbomlik a kapcsolat, a közös muzsikálásnak is annyi. Legalábbis általában ez szokott történni, az egyetlen kivétel a Eurythmics,
 bár ők még az első lemez idején szakítottak, a sikeres korszak pedig csak ez után következett. De most nem róluk van szó, hanem Lou Rhodesról, aki a Lamb duó női fele volt, és a zenekar a szerelemmel együtt szállt tova, legnagyobb bánatomra. Persze az igen karakteres hangú Rhodes azért nem hagyta abba, az idei már a harmadik szólóalbuma. Amin egyébként a produceri munkálatokat részben az egykori társ, Andy Barlow végezte, és ebből még bármi lehet. A One Good Thing a Cinematic Orchestra frissen alapított kiadójánál jelent meg, s ez azért fontos adalék, mert az album is e zenekar szomorkás, melankolikus, magányos vagy éppen finoman elszállt hangulatait idézheti fel bennünk. A Nick Drake és Nico inspirálta, akusztikus gitáros dalok lelki mélyfúrások, Rhodes elmúlt két évét dolgozzák fel. Az albumon az énekesnő szigorúan és kíméletlenül néz szembe önmagával, kimondja a kimondhatatlant, csupa olyasmit, amit még maga előtt is szégyell megvallani. Kimondottan bátor lemezzel van tehát dolgunk. De ezért is született, divatos kifejezéssel élve, terápiás célzattal, hogy a szuperzárkózott Lou Rhodes kinyíljon végre, s nemcsak mások, hanem elsősorban a maga számára.
|
vissza
vissza a lap tetejére
