Volt idő, amikor komolyan vették a művészetet. Az alkotók meg voltak róla győződve, hogy minden második munkájukkal művészettörténetet írnak.
Ráadásul nemcsak ők gondolták így, hanem a hatalom is. Az utolsó ilyen időszak a hetvenes évekre esett, ekkoriban állította ki a pesti neoavantgárd színtér egyik jelképes alakja, Jovánovics György fényképes „képregényét” az FMK-ban. Illetve csak akarta kiállítani, felsőbb utasításra a tárlatot az esti megnyitó előtt bezárták. Az egyik fotó (amelyen egy révedező szemű gipsz nőalak, Liza Wiathruck látható) történetesen a Képlehallgatás címet viselte, ami rögtön kicsapta a biztosítékot az illetékes elvtársaknál. Jovánovics nem esett kétségbe, leszegett fejjel, széttett lábakkal – mint akit letartóztatnak – odaállt a kérdéses fénykép elé, és lefényképeztette magát Erdély Miklóssal. Ez a felvétel akkor akadt a hetven felé közeledő szobrászművész kezébe, mikor megpróbált előkotorni néhány elkallódott negatívot. A nemrég összegereblyézett archív anyagból állt össze az V. kerület zsebkendőnyi magángalériájában, a Kisteremben megrendezett múltidéző kiállítás. Lecsupaszított camera obscura, lételméleti játék a tükröződésekkel, plusz a beszélő hokedli és a néma fényképezőgép találkozása a padlón. Az Artmagazin jó szívvel ajánlja az erős hetvenes évekbeli válogatást a klasszikus koncept art értő rajongóinak.
Kisterem |
vissza
vissza a lap tetejére
