PM Online | Korábbi cikkeink

Nem túl gyakran, de azért megesik, hogy Hollywood sokszor és joggal kárhoztatott remake-ügyi felelősei telibe találnak egy-egy ötlettel. Ez történt most Giuseppe Tornatore (Cinema Paradiso, Az óceánjáró zongorista legendája) egyik zsengéjével,

az 1990-ben készült Mindenki jól van című, szívbemarkoló road movie-val, amely távolról sem a legjobb filmje a szeretetre és sokszor még csodálatra is méltó giccsekben erős majsztrónak, de bőven van benne annyi hétköznapi báj és szomorkás líra, hogy az alapötlet megérjen még egy, az új évezred Amerikájára aktualizált, könnyfakasztó misét. Az eredetiben Marcello Mastroianni látogatta meg szeretteit Olaszország nagyvárosaiban, most pedig Robert De Niro vállalja a ráncait és egyre kevésbé „gengszteres” alakját, hogy felesége halála után utána járjon gyermekei hogylétének. A tisztességben megőszült munkásembernek csak halvány fogalmai vannak arról, hogy két fia és két lánya miképpen boldogul a nagybetűsben, ezért fogja hát görgős táskáját, fényképezőgépét és gyógyszeres dobozait, majd nekivág a metropolisoknak.
A Mindenki megvan rendezője a Lottózsonglőrökkel és a Nanny McPhee - A varázsdadával szolid hírnevet szerzett Kirk Jones, aki nemzetiségét nézve angol, amit le sem tagadhatna, hiszen vérbeli európai arányérzékkel mozgatja a meglepően visszafogott, s éppen ezért igen hatásos De Nirót, valamint a többi sztárt is (van belőlük néhány: Drew Barrymore, Kate Beckinsale, Sam Rockwell), akik pont annyira vitték túlzásba a melodrámázást, amennyire egy ilyen filmben ez illendő. A szereplők és maga az egész alkotás is ügyesen egyensúlyoz a független filmes manírok és a széles gesztusokkal előadott ripacskodás határán, rafináltan tét nélkülinek látszik az egész – egészen a valóban megható, még a legszőrösebb szívűeket is pityergésre ösztönző befejezésig.

Mindenki megvan
(Everybody′s Fine)
Amerikai, feliratos film