Fókusz
Épül és szépül az állatkerti Nagy-tó és a Sziklakert
2010-04. szám
Nagyrészt európai uniós forrásokból finanszírozzák azt a programot, amelynek keretében az állatkerti Nagy-tó és a Sziklakert is új köntöst kap – ha minden igaz, még az idei esztendőben.
 A városligeti intézmény vezetése a hónap elején írta alá a szerződést a kivitelező cégekkel, így a rekonstrukciós munkálatok a napokban meg is kezdődtek. A terület rendezését, illetve az itt található védett gyűjteményes kert és vizes élőhely rekonstrukcióját is magában foglaló projekt a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében valósul meg, 314,5 millió forintos költségvetésből. Ebből mintegy 283 millió származik uniós forrásból, a fennmaradó önrészt az Állatkert állja.
A rekonstrukció keretében a Fővárosi Állat- és Növénykert két olyan zónája születik újjá, amely történeti, illetve gyűjteményes kertként is komoly értéket képvisel, ráadásul természetes élőhelyként is szolgál, hiszen például a Nagy-tó térségét számos védett, vadon élő madár önként választja fészkelő helynek. A rekonstrukció egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a mára nagyrészt beépített Budapest tájának természetes állapota is felidézhető, bemutatható legyen. Az újjáépítés során a Nagy-tó víztömegét – elsősorban a meder mélyítésével – megnövelik, de átalakítják a vízáramlási rendszert, a vízgépészetet, valamint a szűrőrendszert, mi több, újra működőképessé teszik a szikla oldaláról alázúduló egykori vízesést is. Ez javuló vízminőséggel, a víz oxigéntartalmának megnövekedésével és kevesebb üledékkel jár, ami a korábbiaknál sokkal kedvezőbb életfeltételeket jelent a tóban élő állatok és növények számára. A kialakítandó tóparti növényzónák hazai állóvizek partjait kísérő természetes növénytársulások (hínár-társulások, nádas, mocsárrét, bokorfüzes, láperdők, puha- és keményfa ligeterdők) jellemző fajaiból tevődnek majd össze. Ez nemcsak a bemutatás szempontjából fontos, hanem azért is – mondta el az Állatkert igazgatója, Dr. Persányi Miklós –, mert ezek a társulások számos vadon élő, az Állatkertet önként otthonául választó faj számára nyújtanak élő-, illetve fészkelő helyet.
A Nagy-tó szomszédságában található Sziklakert rekonstrukciójával az eredeti sziklakerti jelleg helyreállítása és erősítése a cél, olyan korszerű, átgondolt formában, amely lehetőséget biztosít a Budai-hegység jellegzetes növénytársulásaiban élő számos faj és életközösség bemutatására is. A Sziklakert különböző részei egy-egy tipikus élőhelyet idéznek majd fel, a meszes sziklakibúvástól a szurdokerdőig.
Persze, amíg tart az újjáépítés, a Nagy-tó lakóit ideiglenesen ki kell költöztetni otthonukból, ekképpen a tó térségének egyes állatai átmenetileg az Állatkert más pontjain lesznek láthatóak. A pelikánok például a Szavanna-kifutó területének egy részén vendégeskednek majd, ahol megtapasztalhatják, hogy a zsiráf, az orrszarvú avagy az állandóan méltatlankodó kacsanépség szomszédságában nyugalmasabb az élet. A munkálatokat úgy ütemezik, hogy a nagyobb „kényelmetlenséget” jelentő műveletekre, például a kb. 1300 m3-nyi iszap és leromlott mederfenék kitermelésére még az év első szakaszában, a nyári szezon kezdete előtt kerüljön sor.
A teljes beruházás összköltsége valamivel meghaladja a 314 millió forintot (egész pontosan 314 595 659 Ft), melyből 283 milliót (egészen pontosan 283 136 093 Ft-ot) tesz ki az uniós támogatás, a 31 millió forintnyi (31 459 56 Ft) önrészt pedig az Állatkert állja. A projektre az Új Magyarország Fejlesztési Terv Közép-magyarországi Operatív Programja keretében kerül sor. | hirdetés
 |
|
Számok és tények:
A Nagy-tó az Állatkert vízimadár-állományának legfontosabb élőhelye, itt laknak többek között a pelikánok, a ludak, a kacsák, a szürke gémek és a kormoránok. Az Állatkert megnyitásának évében, 1866-ban (az épületek közül ekkor még csak a Bagolyvár állt!) létesült Reitter Ferenc csatornázási mérnök és Petz Ármin főkertész tervei szerint. (Ezzel egyébként egyike a világ legrégebbi állatkerti tavainak, hisz a ma is létező újkori állatkertek között csupán 24 akad, amely a budapestinél régebbi alapítású. A világon ma működő többi állatkertet, melyek száma ezernél is többre tehető, már később nyitották meg.) Ekkor még egész más arcot mutatott a látogatóknak, s csak miután 1912-ben jelentősen átépítették, nyerte el a ma ismert alakját. Az 1930-as években készült el a terméskő támfallal megerősített tóparti sétány, az 1950-es években pedig a háború után eltakarított romokból emelt dombon a semmiből egyszer csak megszületett a Japánkert.
A rekonstrukció során 4456 db lágyszárú növényt és még további 60 db fát telepítenek a Nagy-tó partjára, és 22 025 db növény kerül a Sziklakertbe.
Az újjáépítés 8600 m2-nyi területet érint, amelyből 5210 m2-t tesz ki a Nagy-tó víztükre.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
