Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Közérzet
Gazemberek lesznek
2010-04. szám / Fáy Miklós

III. Richárdot játszanak Pécsett, Csiszár Imre rendezésében, és, a színvonaltól függetlenül, nagyon különös, hogy a rendező hozzáállása a világhoz, III. Richárd világához az undor.
Nyilván nem véletlen a darab megválasztása, Szegeden meg a Balta a fejbe megy, Lőrinczy Attila Richárd-átirata, bizonyára ugyanaz a felismerés mindkét városban: Richárd alattvalói vagyunk mindannyian. Nézzünk körül: hatalomvágy, őrület, kiszámíthatatlan viselkedésű emberek a fejünk fölött, a barátok és álbarátok vállvonogatós feláldozása a hatalmi harc mezején, sötét jelen és sötét jövő.
Lehet. Az is lehet, hogy mindig így élünk, hogy a III. Richárd mindig aktuális. De szabad-e menekülni? És ha szabad, hová? Remeteségbe? Undorba? Akkor már inkább Shakespeare-hez. Nézegetem a nyitómonológot, Vas István fordítása, persze, hogy klasszikus, rosszkedvünk tele, ki ne szeretné, főleg februárban. Egy kicsit mégis valahogy nehézkes az egész, nehéz rátalálni, hogy miért, talán mert Richárd a fordításban folyton változtatja a ragokat, hol önmagáról beszél, hol önmagához, sorról sorra változik, egyszer első személyben, egyszer harmadikban. Különben is: mi ez a York napsütése, ott talán enyhébb az angliai időjárás? Nézzük csak meg az eredetit.
hirdetés

Piszkálom az internetet, és furcsa módon két szövegváltozatot is kiad, sun és son of York, York napja és York fia is olvasható, a két szó kiejtése körülbelül megegyezik, de legalább hangsúlyozza, amit esetleg az ember magától nem vesz észre, hogy azért York, mert épp a York házból való a király, akárcsak maga Richárd. Nézem tovább a szöveget, keresem a híres sor eredetijét, minden gonoszság cinikus, mefisztói kinyilatkoztatását, az igazi, nagyszabású, romantikus démoniságot: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Csakhogy Richárd nem ezt mondja. Azt mondja, hogy mivel torz testemmel nem alakíthatom a szerelmest, nem marad más szerep számomra, mint a gonoszé. „I am determined to prove a villain.” Nem dönt, csak elfogad, vállal, de közben rögtön föl is menti magát, köztetek lettem én gonosz. Pontosan úgy, ahogy egy mai gazember is rögtön meg tudja mondani, miféle kényszerítő körülmények vették rá a csalásra, lopásra, sikkasztásra, üzérkedésre és hatalmaskodásra. Mögöttem a család, pártérdek, a barátok, különféle kényszerek, egyébként is mindenki ezt csinálja, pech, hogy pont én buktam le.
Nem nekik akarok most jól beolvasni, én tényleg csak olvasok. És csak azt akarom mondani, hogy Shakespeare-hez nem lehet menekülni. Arról beszél, ami bennünk van, meg ami körülöttünk. Sűrűbben és versformában, de más különbség nincsen.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor